Az én képernyőm

Nem akarom sajnáltatni e rovat szerzőjét, de higgyék el, nincs könnyű dolga, ha témát keres a forró nyári napokban. Mert hajlik arra, hogy miután esténként hiába nyomkodja a távkapcsolót, arra a megállapításra jusson, megint nincs semmi nézhető és megírható. Sorozatismétlések, akciófilmek, Önök kérték, Reflektor sztármagazin - nem jöhetnek szóba. Megírni még csak-csak, de ahhoz előbb meg is kellene nézni… Apropó: sorozat. Most látom csak, hogy az m1 orvul elkezdi a Jack Bauer-sorozat harmadik szezonját. Nyári főszezonban, késő éjszaka? Ugye, ez csak vicc? És ősszel újra adják. A mostanában sokszor dícsért közszolgálati csatorna csak nem teszi ezt minden idők egyik legjobb sorozatával!? 
Itt a lapzárta, és előző este a jegyzetíró kétségbe esve kapcsolgat ide-oda, mert tíz óra is elmúlt, és még mindig nem tudja, miről ír másnap. De ahol nagy a szükség, közel a segítség. Beleszalad egy interjúba, és alig győzi jegyzetelni az elhangzott kérdéseket. Jó is, hogy írásban látja, mert különben érzékcsalódásnak vélné: "Utazni szeretsz jobban, vagy megérkezni?", "El tudnád vágni egy csirke nyakát?", "Vettél már valamit reklám után?", "Beleülnél egy rakétába?". Aki azt hinné, hogy a Riporter őrs helyzetgyakorlatának tanúja, nagyon téved. Szép és okos kulturális műsorvezetőnőt interjúvol hazánk egyik nagy sztárriportere. Már vagy 15 éve nem értem a most 73 éves Szilágyi János karrierjének változatlan szárnyalását. Szerintem rádióriporterként sem volt olyan nagy szám. Kétségtelen, 30-35 éve volt benne valami eredetiség: civil hangot hozott egy merev, hivatalos interjú-stílusba, amikor egy hétköznapi lazaság már önmagában hordozott magában némi színt. De Szilágyi maradt, ahol volt, nem fejlődött, nem gazdagodott sem riporteri eszköztára, sem a világról való tudása. Akárhányszor látom, egy kiégett embert látok. Gondolom, magánemberként, fehér asztalnál szeretetre méltó barát, akit a haverok meghívnak a maguk műsorába, ő visszahívja őket - elmegyeget ez a dolog bármeddig. Közben pedig nincs műsora például Kepes Andrásnak.
Különben sem értem igazán, mi értelme van annak, hogy újságíró újságírót interjúvoljon. Jó, persze nagy szerepe van egy műsorvezető egyéniségének. Egy karakteres személyiség műsorára  kíváncsibbak vagyunk, mint egy unalmas fazonéra. De a műsorvezető, tévés újságíró, médiaszemélyiség csak a munkája fényében érdekes, amit produkál, amit kihoz a beszélgetőtársából - durván fogalmazva, ő csak egy eszköz. Így lehet, hogy az amúgy igen tehetséges Winkler Nóra - a fenti épületes interjú alanya - is lecsüccsen a kérdések színvonalára és efféle válaszokat ad: "Állatot ölni? Hát tök nem, abszolút." Na most, megér ez egy óra műsoridőt?