Az én képernyőm

Ami késik, az múlik

ABCUjlaki Ágnes2008. 08. 29. péntek2008. 08. 29.
Az én képernyőm

Fiatalság, bolondság! – rikkantott fel Mezei Dániel, amikor a  vízilabdadöntőn az egyik ifjú csatár hatalmas gólt dobott. Ennek a szólásnak itt a világon semmi értelme nem volt, ám ki tudott volna rajta bosszankodni azokban a percekben? Az olimpia utolsó napjaiban már könnyebben vette a sportriporterek szótévesztéseit, olcsó poénjait, s visszagondolva rájuk is inkább mosolyog, mint mérgelődik a néző.
Amúgy volt belőlük bőséggel. „Egyelőre nincs aranyérmünk, de ami késik, az múlik”, „Láttunk már bort, búzát, szerintem békességet is fogunk tapasztalni”, „Kásás olyan, mint Jézus, feltámadt”... És így tovább.
Kezdődött a megnyitóval, ami több ponton is a közvetítők magánbeszélgetésévé vált. Baló György kiváló politikai műsorvezető, de nem biztos, hogy őt kellett megbízni a nyitóünnepség közvetítésével. Nyilván azért tették, hogy majd az öreg róka húzza magával a zöldfülűt. Másképp történt, a fiatal Szántó Dávid volt a jobb, a felkészültebb. Baló már máskor is megtette, például választási műsorokban, hogy a nézők füle hallatára osztotta ki fiatalabb kollégáját, türelmetlenül rászólva, letorkolva. Mondja már meg neki valaki, hogy ez roppant ellenszenves. Pláne, ha ő a gyengébb.
A nagyképűség egyébként sokáig uralta a közvetítővonalakat. Riportereink, mint egy sportnagyhatalom képviselői kezdték, némi leereszkedő jóindulattal, aztán ahogy teltek a napok, úgy apadt le önbizalmuk. Akkor meg beálltak szurkolónak. Úgy érezték, az a feladatuk, hogy buzdítsák a versenyzőt, leszólják az ellenfelet, pocskondiázzák a bírót. Mindez úgy elfoglalta őket, hogy a szakmai munkára sokszor alig figyeltek. Így dobott gólt „Gyuri” – vajon melyik a kettő közül? –, így támadott kapura a kézilabdás, anélkül, hogy a szpíker bemondta volna, lett-e gól, vagy sem (lett). Úgy viselkedtek, mintha a világ összeesküdött volna ellenünk. „Na, nehogy hozzányúljanak a kínaiak a találatjelzőhöz” – hangzott el, ami enyhén szólva is gyanúsítgatás. Amúgy több riporterre is jellemző volt, hogy csak nagy nehezen ismerték el a kínaiak tökéletes rendezését, míg a legkisebb hibára szinte kárörömmel csaptak le.
Meglehet, nem igazságos a hatalmas munkát végző közvetítőstáb egy-egy elszólásán fanyalogni. Hiszen a sportriporternek nem kell feltétlenül a nyelv stílusművészének lenni, meg aztán az élő közvetítésbe mindig becsúszhatnak bakik. Igaz. És ha nem vagyunk  14 napig kiéheztetve, talán csak legyintünk. Most viszont azt éreztük kissé keserű szájízzel: na, ez megint olyan igazán magyaros volt. Nincs velünk baj, ugye, csak nyomják Krahácsot.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek