Az én képernyőm

Mindig érdemes belepillantani olyan kis világokba, amelyeket soha nem ismerhetnénk meg a kamera segítsége nélkül. Aki megpróbálja előítéleteit félretéve nézni az élet furcsa dolgait, az sokszor ott is találhat tanulságos és építő élményeket, ahol egyáltalán nem számít rá. Meglátni a csúfban a szépet, az ijesztőben a kedveset, a szomorúban a humort – ez a nyitott, befogadó típusú emberek kiváltsága. Számukra ajánlható például a Viasat3 Emberi történetek című sorozata. Nem mindig telitalálat az epizód, de olykor nagyon is az.
Legutóbb egy különös falut mutattak be amerikai filmesek. A Botton nevű település az angliai Észak-Yorkshire-ban található. Háromszáz lakosának fele autista, Down-kóros meg egyéb értelmi fogyatékos. A másik fele pedig az őket segítő emberek és családjaik. A falut ötven évvel ezelőtt alapították olyan keresztény szellemiségű szociális gondozók, akiknek az volt a céljuk, hogy értelmi fogyatékkal élő embertársaikat hozzásegítsék a normális élethez, munkához. És családhoz is, ugyanis az itt élő mintegy 150 fogyatékos felnőtt kettesével-hármasával az itteni gondozócsaládok otthonában él, velük és gyerekeikkel lakik. Bármilyen hihetetlen, a dolog működik, immár öt évtizede. A faluba özönlenek az önkéntesek, akik akár évtizedeket is eltöltenek itt.
A film tárgyilagosan, minden érzelgéstől mentesen mutatja be, hogy a kisgyerekek milyen magától értetődő módon szólnak az idősebb, furcsább társakhoz, leereszkedés és türelmetlenség nélkül. Akárcsak szüleik, akik nem azért vannak, hogy elvégezzék gondozottjaik helyett a feladatokat. Nagyon is hagyják őket önállóan dolgozni, jönni-menni, élni. De mindig rajtuk tartják a fél szemüket, megnyugtatják őket, ha kell, elsimítják a vitákat, megvigasztalják a bánatosakat. Amúgy az esetleges viták mindig abból fakadnak, hogy minden fogyatékos féltékenyen őrzi a saját feladatát, munkakörét, és mérges lesz, ha valamelyik társa meg akarja helyette csinálni az ő dolgát. Ettől teljesen kiborulnak. Mindennél fontosabb számukra ugyanis, hogy hasznosnak érezhessék magukat. Már ezért az információért érdemes volt megnézni ezt a dokumentumfilmet.