Jeles napok

Sok gyászos nap van a magyarság életében, de 1526. augusztus 29-e talán a leggyászosabb. E nap délutánján a Magyar Királyság huszonötezer főt számláló serege a mohácsi csatamezőn megsemmisítő vereséget szenvedett Szulejmán szultán nyolcvanezres seregétől. A csatavesztésnek tragikus következményei lettek: megszűnt a független magyar királyság, kezdetét vette a százötven éves török, s szinte ezzel egy időben a négyszáz éves Habsburg uralom. Az okokat kutatva mindmáig nem sikerült dűlőre jutniuk a történészeknek, de abban mindenki megegyezik, súlyos hiba volt a magyar sereg két részre osztása. A török közeledtére a királyi haditanács ugyanis úgy döntött, Szapolyai György huszonötezres seregét Szegednél táboroztatja, hogy megakadályozzák az ellenség délkeletről jövő támadását, s csak a Tomori Pál vezette csapatokat vezényelte a török főerők ellen. Tomori a Drávánál akarta megállásra kényszeríteni a törököt, a király azonban, hallgatva tanácsadóira, a mohácsi síkot választotta. Bár ne tette volna! Az alig két órán át tartó csatában odaveszett a magyar sereg színe-java mellett az ország politikai, katonai elitje, a két fővezér is elesett, s a menekülés során a megáradt Csele-patakba fulladt az ifjú magyar király, II. Lajos is. Özvegye – Habsburg-lány volt – is menekülésre kényszerült, de nem üres kézzel. Vagy hat nagy dereglyét megpakoltatott Budán mindenféle kinccsel, úgy vette az irányt Bécsnek. A kincsekkel teli hajókaraván viharba került a Dunán, s több is elsüllyedt. Egyet Visegrádnál nemrég megtaláltak a magyar búvárok – talán a kincsek egy részét is ki tudják majd menteni.