Jön október, katonának elvisznek

Most van itt a szedése ideje. Érdekes módon a növénytan tudósainak csak későn terelődött a figyelme a vadrózsák felé. Pedig a régmúlt idők orvosai időszámításunk első évszázadaiban már gyógyszerként ismerték a Rosa caninát, a „kutyatövisbokrot”, melynek szúrós vesszejével a kóbor ebeket riogatták a feudalizmus korának vándordiákjai. A pirosló bogyókat a XVI. század neves tudósai vesebajok ellen ajánlották. Nádmézzel ízesített, vörös borban főtt termékét csodatevő „liktáriumként” itták dédanyáink, a modern idők orvosai pedig csodálkozva állapították meg, hogy a régen varázsszernek tartott népi orvosság a szervezetünk számára annyira fontos vitaminoknak valóságos tárháza. A „kutyatövisbokor” pirosra érett termését még a fagyok előtt leszedjük, húsdarálón megőröljük, aztán megszárítjuk, ez a konzerválási eljárás biztosítja leginkább a télidőn annyira fontos C-vitamin megmaradását. Tízdekányi őrlemény egynapi vitaminszükségletünket bőven fedezi. Különösen hatékony a fertőző betegségek és a hűlés ellen. Október derekához köthető a legényélet egyik legfontosabb állomása is: Ferenc Jóskától egészen a legutóbbi időkig ekkor vonultak be a kaszárnyákba a magyar fiatalok. Szerénységem is, méghozzá a nótában is megénekelt nyíregyházi kaszárnyába. És danoltam én is torkomszakadtából: „Fekete tyúk szemelgeti a meggyet, / Gyere, babám, ketten táncoljunk egyet, / Úgyse sokat táncolok már tevéled, / Jön október, katonának elvisznek.”