Az én képernyőm

Ha egy varázslat folytán megtudhatnánk halálunk óráját, vajon hányan akarnánk tudni? Ha egész életünket leéltük egy illúzióban, örülnénk-e, ha valaki az orrunk alá dörgölné a valóságot? Tényleg az értékek legfontosabbikja az igazság? Megelőzheti-e olykor a kímélet, a részvét? És akarjuk-e mindig tudni az igazságot? Ezek a kérdések mozgatják az Örökké a tiéd című norvég dokumentumfilm alkotóját, Monica Csangót, egy magyar-norvég lányt. A három évvel ezelőtt készült, díjnyertes film – ezúttal a Duna tévén láthattuk – egy igazság története. Egy csupa jó szándékból, kíváncsiságból végzett kutatás, ami végül drámához, nagyanya és unoka szakításához vezetett.
Monica a gyökereit kezdi feltárni Budapesten. Nagyapját, Csángó Ferencet a negyvenes évek elején munkatáborba vitték, ahonnan nem tért vissza. Nagyanyja, Magda ifjúságról, szerelemről, boldogságról, jólétről mesél a lánynak. Mutatja neki az egykori híres Csángó bőrdíszműüzletet, amely megalapozta jövőjüket. Aztán ez a jövő egy pillanat alatt kettétört, amikor megérkezett a behívó. Monica apja nem sokkal ezután született meg, de már sohasem találkozhatott apjával. Nagymama és unoka nézegetik a képeket, beszélgetnek a múltról, s hogy ilyen nagy szerelem soha nem volt még a világon, s csak a halál választhatta őket el egymástól. Aztán egyszerre csak a lány kezébe kerül egy fotó, amelyen egy bombayi üzlet portálja látható, a budapesti pontos mása, rajta a Csango névvel. Az unoka döbbent kérdezősködésére a nagymama először letagadja a képet, majd valami olyasmit válaszol, hogy a férje talán azért nem tért vissza a háború után hozzá, mert elveszítette a férfiasságát, és nem akarta, hogy az asszony a régi, csodálatos szerető helyett egy tehetetlen férfit kapjon vissza...
Végül Monica és a stáb, Magda tiltakozása ellenére, mégis elutazik Indiába, ahol már csak fényképes nyomát találják a háborúban elpusztultnak tudott férfinak, de ténnyé válik a feltételezés, hogy nem halt meg, hanem bizony csupán lelépett. A lány óvatosan próbálja szembesíteni ezzel nagyanyját, aki vad haraggal reagál. Nyilvánvaló, hogy alighanem már maga is elhitte évtizedek múltán, hogy Ferenc több mint hatvan éve halott. Megrázó a szembesülése a mindig is sejtett valósággal. Végül elzavarja értetlenkedő unokáját, megátkozza, hogy soha életében ne legyen egy nyugodt éjszakája sem! Monica nem kommentál, itt véget ér a film. Ami illúziókról és igazságról, bátorságról és gyávaságról, hűségről és hűtlenségről szól. És a történet végére jutva a néző is elgondolkodhat Magda életén. S miközben mély sajnálatot érez iránta, a végén csak odajut: igen, az igazság mégis mindennél fontosabb.