Bombák a Nyugatinál

A rendőröknek titkosszolgálati információk alapján tudomásuk volt a készülődésről, így egész nap figyelemmel kísérték a gyanús autót, amelyre a Nyugati téri felüljáró alatt csaptak le. A csomagtartóban három benzinbombát és kilenc csőbombát találtak, ezenkívül pirotechnikai eszközök kerültek elő, melyek ugyancsak nagy riadalmat okozhattak volna, ha a tömegben használják azokat. A fiatalember először tagadott, de aztán részletes beismerő vallomást tett. A nyomozók körülnéztek a munkahelyén is – egy angyalföldi autószerelő műhelyben –, ahol a bombagyártás eszközeit találták meg. A szakértők szerint a terv az volt, hogy a benzinbombákat hátizsákban szállították volna a zavarkeltők a rendezvény helyszínére, ahol azokat távirányítással hozták volna működésbe. A keletkezett lángtengerbe elég lett volna bedobni a csőbombákat és a hőtől azok rendre felrobbantak volna.
Az eszközök nem voltak túlzottan bonyolultak, ceruzaelemekre volt szükség a távirányítókhoz, az indítótöltetet pedig petárdákból kikapart robbanóeleggyel működtette a készítője. A műszaki leíráshoz sem volt nehéz hozzájutni, így aztán a bombagyártás napjainkban nem több egy szakköri feladatnál. A kérdés így mindenekelőtt az, miként jut el egy egészséges lelkületű sportoló addig, hogy ártatlan és számára ismeretlen emberek életét veszélyeztesse? A kétezres sydneyi olimpián Krisztián győzelemmel kezdett, az új-zélandi Timothy Slyfieldet verte meg, de aztán kikapott egy észt versenyzőtől és kiesett. Ekkor még a barátság nagy fesztiválján képviselte hazánkat és a cselgáncssportot, most pedig az Astoria, illetve a Westend környékének békés közönsége lett volna a célpontja...
A bombagyártót az ünnep utáni szombaton előzetes letartóztatásba helyezték, ellene robbanóanyaggal való visszaélés a vád, ám ez akár terrorcselekmény előkészületére súlyosbodhat, amennyiben a további adatok megerősítik a feltételezést. Mi pedig mostantól akár egy jó arcú sportember szemébe is gyanakodva nézhetünk...