Évfordulók

Hosszú művészpálya, gazdag életmű jellemzi a 130 éve született Márffy Ödön (1878–1959) festő tevékenységét. XX. századi modern piktúránk egyik meghatározó egyénisége tanulmányait Münchenben kezdte, majd Rippl-Rónai tanácsára Párizsban folytatta. Erősen hatott rá Cézanne, Matisse képi és színvilága. Szellemi fejlődését meghatározta az ugyancsak Párizsban élő Adyval, Czóbellel, Gulácsyval kötött barátsága. Hazatérése után részt vett az ekkortájt indult haladó művészeti mozgalmakban. A Nyolcak művészcsoport egyik alapítóját a hazai posztimpresszionizmus mestereként méltatja a művészettörténet. Korai képeivel szinte sokkolta az újszerű látásmódra felkészületlen publikumot. Festészete a húszas évek elejére aztán sokat szelídült. Vásznain a korábban követett szigorú, konstruktív szerkezet átadta a helyét a párás, oldottabb, lazúros hangulatnak. A kritika tetszéssel fogadta franciásan könnyed, életszeretetet árasztó, csupa szín képeit. Lírai impresszionizmusa egyre kedveltebb lett a polgárság körében. Tehetsége szerencsével is párosult. Anyagi biztonságot és társadalmi megbecsülést hozott számára Ady özvegyével, Csinszkával kötött házassága. Kassák Lajos így írt Márffy képeiről: „Légiesen könnyűek, színben és vonalban gazdagok, invenciózusak és finoman megmunkáltak. Első hatásukban majdnem meseszerűek, de a való világba kapcsolódásuk mégis kétségtelen. Valami halk, nosztalgikus líra csendül ki belőlük, s talán a valóság és álom között élő ember lírája, el nem rugaszkodás a reális talajról s mégis állandó vágyakozás az elérhetetlen után.”