Kultúránk napján

A három közszolgálati csatorna azonban figyelt a dátumra. A választásuk talán nem a legszerencsésebb, de elfogadható volt. Az m2-n egy 1982-ben készült tévéjáték a doni tragédiáról. A Duna tévén Szabó Istvánnak nem a legjobbjai közé tartozó filmje, a Rokonok, az m1-en pedig egy Kertész Imre-kisregényből készült 2006-os film, az Emelet. Nem éppen csupa móka és kacagás...
Az Emelettel ugyan biztosan nem nyertek meg egy újabb nézőt sem a magyar kultúrának, olyan nyomasztó, komor és elvont film volt. De az irodalmi alapanyag kiválósága mégis átütött, úgyhogy érdemes volt Vecsernyés János filmjét végigülni. (Különösen úgy, hogy az alternatíva az volt, hogy az egyik csatornán egy volt pucérmodell leányzó énekelt, a másikon pedig egy kisminkelt férfi nyafizott.)
A kevés szereplős, kopár, sötét képek kafkai világa és története alighanem mást jelentett megírása idején, 1977-ben, mint most. Egy meghatározatlan európai országban játszódik,  krimifordulatokkal. A titokzatos emelet tulajdonképpen egy titkosrendőrség, amellyel szembeszáll egy fiatal férfi, majd az ő megmentéséért az apja. (A két szerepet valódi apa-fia játszotta, Haumann Péter és Máté, remekül.) A gazdag és okos apa önhitten belefog egy játszmába, ravasz tervet eszel ki, bonyolult szellemi párbajt vív. A film arról szól, hogy a diktatúra alatt senki sem érezheti magát biztonságban, ha sikerül kibújnia, az is legfeljebb esetleges, látszólagos – de azért mégis szembe kell szállni.
Nem hibátlan és bizony néha fárasztóan lassú alkotás volt. De miközben nézte az ember, arra gondolhatott: talán mégsem arról szól a világ, hogy Dundika csak vetkőzni tud-e, vagy énekelni is.