Pocik egye kovásztokat

A kereszténység előtti időből származó farsangot amúgy a szemforgató XVI. és XVII. században bujaságot szimbolizáló szokásai miatt az egyház tiltotta, de nem bírt vele. E népszokások ma is elevenen élnek, és semmi jele annak, hogy a farsangot a kimúlás veszélye fenyegetné. Talán a leghosszabb ünnepkörünk, szerencsés esetben két hónapnál is tovább tarthat. Egy a biztos, húshagyókeddel végződik. Csak a húshagyókedd csúszik mindig máskorra. Az időpont bizonytalanságát az okozza, hogy a húshagyókedd a húsvétot megelőző negyvennapos böjt kezdetére esik, a húsvét meg a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtöltétől függ. A farsanghoz számtalan vers, mondóka, szokás, játék fűződik országszerte, tájak szerint különbözők. Az egyik hagyomány ezen alapul: kislegények megfelelő ajándék reményében köszöntőket mondtak a háziak előtt, s ha nem kaptak semmit, ekképp honorálták: „Pocik egye kovásztokat, geríny egye tyúkotokat”. Egyébként mostanában tartjuk Remete Szent Pál napját is, akiben a háziállatok, főleg a sertés védőszentjét tiszteljük. A középkorban a kenyérgabonába gyakran keveredtek olyan magvak, amelyek az orbánchoz hasonló tüneteket okoztak, s miközben a rokonok a beteg gyógyulásáért imádkoztak, Szent Antalhoz fohászkodtak. Szatmárban a sárga virágú orbáncfüvet, mint az egyik legfontosabb gyógynövényt, ma is Szent Antal tüzének nevezik.