Télapók a kéményből

Netán köztes megoldás: „ezt a nagyi Jézuskája hozta, ezt meg a Juci néni Jézuskája küldi”. De a Télapó valahogy visszaszorult.
Nem így a tévécsatornákon. Mert ott aztán láthatta az ámuló gyerek, hogy a karácsonyt a Télapó igazgatja, legyen akár igazi, akár szélhámos, öreg, fiatal, jóságos, egészen lökött vagy éppen tökrészeg, netán bűnöző. Persze, mivel az angolszász országokban ő hozza az ajándékot, méghozzá nem is szentestén, hanem 25-én, ráadásul a kéményből. Így hát a tonnaszám importált amerikai „családi” filmekből természetesen egész ünnepek alatt dőlt a télapózás. Gyerek volt a talpán, aki eligazodott ebben a káoszban. Kivéve persze, ha az ünnepek alatt esetleg a család együtt társasjátékozott, sétált, meselemezt hallgatott vagy várat épített – ezekben a vélhetően nem gyakori esetekben nem kavartak be a köpcös amerikai Télapók.
És hát megkaptuk persze a szokott kínálatot a romantikus vígjátékokból, bohózatokból és Biblia-filmekből. Ugyanazokat, mint tavaly és tavalyelőtt, meg öt éve. Voltak köztük jobbak és nagyon gyengék, de meglepetés egy sem. Karácsony napján megesett velem, hogy a távkapcsolót nyomogatva egyszerre hátrom csatornán nézett rám Colin Firth ugyanazzal a savanyú angol arckifejezéssel. (Bár kétségtelenül igen vonzóan.) Úgyhogy  már vele is úgy lettem, mint a töltött káposztával és a bejglivel: finom, finom, de jó lesz már egy kis paradicsomleves.
E sorok írásakor, karácsony negyednapján még nem jött el a paradicsomleves ideje, még mindig a töltött káposzta maradékát eszszük. A gyerekek már meg is unták a karácsonyra kapott játékokat, amikor az m1-en még mindig Télapó szerencsétlenkedik – hatalmas műsorszerkesztői leleménnyel, ugye. Ha nem lennének a Duna TV és az m2 dokumentumfilmjei és a főcsapáshoz kevésbé igazodó filmjei – hát a tévéjegyzetíró sehol sem pihenhetné ki az ünnepi műsorok megpróbáltatásait.