Nyomorból a fényűzésbe

Szülei korai halála után gyámja 11 évesen asztalosinasnak adta Békéscsabán. A gyerekként elszenvedett testi-lelki nyomorúság egész életére kihatott. Gyulán egy festőművész tanította, később Pesten festő barátai támogatták. 1865-ben Bécsben, 1866-ban Münchenben az akadémián tanult. Az 1867-es párizsi világkiállításon Courbet piktúrája mély benyomást tett rá. Két év múlva festette meg első jelentős képét, az Ásító inast, majd világsikert hozó festményét, a Siralomházat. A kritikai realizmus egyik legnagyobb mestere végképp Párizsban telepedett le. Megnősült, s francia feleségével fényűző, nagyvilági életet élt. Növekvő népszerűséget és vagyont szerzett élet- és tájképeivel, vallásos témájú vásznaival. Rengeteget dolgozott, szinte félkészen vitték el műterméből alkotásait. Életműve pontosan megbecsülhetetlen: számos európai és tengeren túli magángyűjtemény jeles darabjaként lappang egy-egy műve. Csendéletei, portréi, szalonképei a kor divatos, keresett alkotásaiként lassan a megrendelő ízléséhez igazodtak: az eklektika stílusjegyeit mutatták, kompozíciói erőtlenné váltak. Sikerei csúcsán rátört a gyógyíthatatlan betegség. Világa elsötétült – ahogy bitumenes alapozású képeinek tónusa később –, elméje elborult, évekig intézetben tengődött, ott is halt meg. Műveinek diadalmenete ma is tart: a művészeti aukciókon igen kelendőek alkotásai. Poros út című festményét 2003-ban rekordáron, 220 millió forintért adták el.