Egy nevelési kísérlet

Aki nem kérdéseket tesz fel, és válaszokra vár, hanem beszélget. Igazi elfogadó személyiség. Nem ítélkezik, nem kommentál, mindenkiben megkeresi a különlegest. És valahogy jól szemléli a világot. Nem is való a kereskedelmi tévékbe, csendes hangja, kellemes modora, finom humora nem él meg abban a harsányságban. De most, fél éve újra a helyén van. A közszolgálati tévében, s végre nem éjszaka, most igazi Kepes-műsorokat készít Különös történetek címmel.
Általánosságban nem a legnagyobb ötlet visszamenni régi kedvenc riportalanyainkhoz: vajon mi történt velük? Legutóbb azonban nagyon is indokolt volt ez a visszanézés és újra megkeresés. Nézőként többször eszembe jutott az utóbbi években nekem is: vajon mi lett a Juhász családból? A 13 évvel ezelőtti riportban láttuk, hogy a világból kivonult mikrobiológus és felesége maguk oktatták gyerekeiket. A kislányok kapásból fújták a bolygókat, a trigonometriát, a görög mitológiát, és mit tudom én, még mit. A legnagyobb lányka gyönyörűen énekelt, meglepően fejlett, női operahangon. Az anya főzés, mosogatás közben németül társalgott a gyerekekkel, akik magabiztos fellépésükkel, szépségükkel, érettségükkel kimagaslottak korosztályukból. Soha nem jártak iskolába, csak vizsgázni, s mindenben apjuk elgondolásait követték.
Kepes most újra felkereste őket, kíváncsi volt rá, hogy sikerült-e a kísérlet. De nem egyszerű erre a válasz. Veronika Hollandiában tanul énekelni, már vannak kisebb fellépései is, van egy odavalósi fiúja, művész barátai. Húga Pécsett egyetemista, kollégiumban él. Öccsük gimnazista, persze az apja tanítja. Közben lett még két kislány, velük kísértetiesen ismétlődik a régi helyzet: fejből „köpik” a sejteket, és csak egyfajta gondolkodásmódot ismernek, az apjukét. Jól vizsgáznak, magabiztosan vélekednek a világról. És persze se tévé, se színház, se mozi, se diszkó. Ám könyvek és számítógép és komolyzene igen. Ez lehetne akár zseniképzés is, mint a Polgár családnál, Kepes másik nagy kedvencénél. De nem lett az. Amit a két tehetséges, okos nagylány elért – főiskola, egyetem –, azt egészen biztosan akkor is elérték volna, ha úgy élnek, akár a többi gyerek. De mindnyájan megfizették az árát. A család szétesett, az anya gyakorlatilag eltűnt, mert nem bírta tovább. Hogy mit nem bírt, azt csak találgatni tudjuk, a fanatikus lánggal égő apát és az őket körülvevő nyomort elnézve.
Bennem, a nézőben az érzés kettős. Jó volt viszontlátni a lányokat, sajnálom a kamasz fiút, aki láthatólag nemigen találja a helyét. És eltűnődhetek azon, mennyit ér meg egy eltökélt apa pedagógia kísérlete?