Szigligeti, a színpad ura

Mérnökhallgatóként húszévesen állt be vándorszínésznek a budai színtársulathoz. Főként karakterszerepeket alakított. A Pesti Magyar Színház 1837-es nyitó előadásán, Vörösmarty Árpád ébredésében az Irigység szerepét játszotta. Ettől kezdve haláláig a Nemzeti Színház tagja. Színpadművészetünk kiemelkedő alakjának négy évtizedes munkássága nagy hatással volt a teátrum életére. Színészi, ügyelői, titkári, rendezői és dramaturgi feladatokat látott el, később tanított a Színiakadémián, 1873-ban színigazgatónak nevezték ki. Negyvenéves koráig még fellépett, ám inkább mellékszerepekben. A színműírás kedvéért fel is hagyott a színjátszással. Dramaturgiai írásaiban hangsúlyozta, hogy elsősorban a nemzet életét bemutató drámákra van szükség. Bár remekmű nem került ki a keze alól, jól játszható, korában sikeres darab annál több, amelyekben hatásosan ötvözte az európai színjátszás új törekvéseit és a hazai fejlődés igényeit. Több mint száz drámát írt, ezért is nevezte Szerb Antal spanyolos termékenységű írónak, a színpad urának. A szökött katona és A csikós című darabjával a magyar népszínmű megteremtője lett. Legmaradandóbbnak vígjátékai bizonyultak: a mai napig műsoron van a Fenn az ernyő, nincsen kas című komédiája. A vándorszínészek életéről szóló Liliomfi és a belőle készült film klasszikus darabja a magyar kultúrának.