Különös hangulatuk van az esti, mellékvonalakon közlekedő vonatoknak. Bár látszólag álmos unalom tölti be a fülkéket, a levegőben mégis mérhető feszültség vibrál. A látszólag szunyókáló utasok fél szemmel regisztrálnak minden ajtónyitást, és ha olyan felszálló érkezik, akit nem szívesen látnak maguk mellett, szórakozottan az ablakhoz sétálnak, majd egy másik fülkében keresnek maguknak helyet. Az esti kényszeredett utazás általában egy kupacba hozza össze az útitársakat, mert a jótékony egyedüllétért olykor fizetni kell.
Nemrég Hatvanból Szolnokra utaztam a legkésőbbi járattal. Zagyvarékasnál egy jó fizikumú, zselézett hajú srác telepedett le velem szemben. Bár a kocsi üres volt, szemmel láthatóan kereste a társaságomat az ifjú. Lázas alvást tettettem, ám útitársam mégis megszólított: „Főnök, adjon pár kilót. Diszkóba megyek, kellene egy sörre!” Semmi különös nem történt, ültünk a zakatolós csendben, jómagam a választ fontolgattam. És az esélyeimet: mi van, ha nem adok? És ha igen? Talán nem éri be egy kilóval, ne adj isten, még az órám is megtetszik… Jó lenne, ha jönne a kalauz. De mi van, ha jön? Mit mondok neki, hiszen beszélgetni csak lehet? A fiú várt a válaszra, miközben türelmetlenül fészkelődött az ülésen, karján idegesen rángatózott a tetoválás. Zsebbe nyúltam és adtam neki. Jobb a békesség vagy valami ilyesmi…
A miskolc–taktaharkányi vonalon három srác – 17, 18 és 20 évesek – fogott közre egy 31 éves férfit. Pénzt kértek tőle, mondván, a kalauz le akarja szállítani őket, mert nincs jegyük. Megkapták a kért összeget. Ekkor már sörre is kellett volna, amikor ez nem ment, maguk kezdtek kutakodni a segítőkész útitárs zsebeiben, és önkiszolgáló alapon vették ki a zsozsót. Szerencsére az áldozat fiatal volt és leleményes, egy ügyes testcsellel ellépett és segítséget keresett. Ebben mázlija volt, két szolgálaton kívüli rendőr utazott éppen a szerelvényen, akik készségesen segítettek visszaszerezni a pénzt, mi több, az elkövetőket Szerencsen teherpoggyászként leadták az időközben odaérkező társaiknak. A vád rablás lehet, tevőleges, bizonyított, tárgyi bűnjelekkel alátámasztott. De mit tegyen az, aki megfoghatatlan fenyegetettség okán kényszer-jótékonykodik, mondhatni kimutathatatlan, csak a levegőben vibráló lelki terror alatt adakozik? Ez speciel nem bűncselekmény, csak a bátorság hiánya. Arra pedig egy szárnyvonalon utazónak egyre inkább szüksége van.
