Kell még egy szó

Amúgy persze egyetlen percig sem volt kétséges, hogy melyik fog nyerni. A Honfoglalás című film igazi telitalálata volt a Kell még egy szó című dal. Ebben a műben minden megvan, ami kell ahhoz, hogy az emberek szívéig hatoljon. Szenvedély, pátosz, hazafias, de nem honfibús érzés, egy kis spirituális elemelkedés, áradó, gyönyörű dallam. Koltay Gergely remekelt, és Demjén Ferenc ugyancsak. (Demjén szerintem a legjobb magyar énekes, aki valaha a pop-rock műfajban színpadra lépett. Ha az angolszász zenei világban tűnik fel, egészen biztosan a legnagyobb világsztárok közé kerül. De sebaj, mert így viszont elénekelte nekünk például a Honfoglalást.)

És Feke Pál mindenben méltó volt hozzájuk. Ez a még csak 28 éves fiatal musicalszínész sorra nyeri a versenyeket. Adottságai kiválóak: remek hang, férfias, jó megjelenés, játéktudás, és rendelkezik azzal a kisugárzással, ami nélkül nincs igazi nagy sztár. Vasárnap is úgy énekelt, hogy senki más nem nyerhetett.

Pedig ezt a dalt épp olyan fanyalgással szokták említeni (ha egyáltalán) az ízlésdiktáló megmondóemberek, mint minden olyan alkotást, ami hazafias, emelkedett, lélekkel teli. Lecikizik, legiccsezik, fanyalognak, nem játsszák kívánságműsorokban, rádiókon. Mégsem sikerül kigolyózni, mert már közkinccsé vált. Hallottam már ballagáson, temetésen, nemzeti ünnepen, ami azt jelenti, hogy jórészt elszakadt már az eredeti filmtől, de mégsem annak lelki tartalmától.

Sokan mondják, mit számítanak már ezek a dolgok! Honfoglalás, Árpád apánk, ja persze, hagyjuk már a magyarkodást, kit érdekel. És lehet, hogy már tényleg nem is sokakat. De akkor jön egy filmsláger-vetélkedő, és sok tízezer ember érzi úgy, hogy ennél a dalnál akkor, ott, semmi sem volt szebb. És alighanem tényleg úgy van: kell még egy szó.