Nagyenyedi tudós szótárírónk

A híres kollégiumban töltött tanulóévei után Lipcsében orvostudományt, Heidelbergben bölcsészetet tanult, Bázelban orvosdoktori címet szerzett. Sokoldalú tudását hazahozta, mint egy életrajzírója megjegyzi, „hazaszeretete mentette meg a világhírtől”. Apafi Mihály fejedelem kérésére a nagyenyedi Református Kollégium tanára lett, ahol haláláig nemzedékeket oktatott. Bevezette az orvosi alapismeretek tanítását. Diákjai számára külföldi ösztöndíjakat szerzett. Több nyelvből fordította és öszszeállította az első magyar nyelvű orvosi könyvet, melynek széles ismeretanyaga, természettudományos és a józan tapasztalaton alapuló szemlélete, magas etikai mércéje nagy hatással volt a korabeli orvostanra. A Pax corporis című mű népszerűsítő könyv, nem orvosoknak készült. Számos népnyelvi kifejezést emelt be az orvosi nyelv szókészletébe. Munkásságának értékes alkotása a nevezetes, több évszázadon át használt latin–magyar szótár, melynek latin–magyar részét ő alkotta, a magyar–latin rész Szenczi Molnár Albert szótárának felfrissített változata. Nevéhez fűződik az első magyar címertan, de verseket, naplót is írt, fordított, kiterjedt levelezést folytatott. Kora tudományosságának egyik jelentős alakjaként a XVII. század második felében Misztótfalusi Kis Miklóssal, Apáczai Csere Jánossal együtt a magyar nyelv jogait hirdette.