Sohaország királya

Néha eltűnődöm azokon az embereken, akik egy sztár halálát személyes tragédiaként élik meg. Magyarországon csak egy ilyen felfokozott, hisztérikus gyászra emlékszem, Zámbó Jimmy halálakor. Angliában meg tizenegy éve Diana hercegnő temetése váltott ki nagy szívfájdalmat, bár akkor azért inkább a csendes könnyezés volt a jellemző. De most elnézem a tévében Michael Jackson rajongóit, ahogy sokan szinte az őrjöngésig hajszolják magukat a gyászba. Pedig ez nem volt váratlan halál, hiszen már évtizede úgy nézett ki a szerencsétlen, mint egy túlvilági lidérc.

ABCUjlaki Ágnes2009. 07. 02. csütörtök2009. 07. 02.
Sohaország királya

Sokan tartják minden idők legnagyobb poptehetségének, a királynak. Tényleg zseniális volt. Ahogy énekelt, ahogy táncolt, s amellett úgy nézett ki, ahogy senki más a világon. Most sokan sajnálkoznak, miért kellett hetvenhétszer plasztikáztatnia magát, miért élt ilyen faramuci életet, miért volt ezer bogara. De nem hiszem, hogy ha megmarad egy jóképű afroamerikai énekesnek, éli a normálisnak tartott zenészéletet – nők, némi pia, kis drog, aztán lehiggadva, család –, ugyanez a kultusz övezi. Nem, ő így volt egyedi és megismételhetetlen: ez a se férfi, se nő külsejű, őrült marslakó, aki közben meg nagyszerű muzsikus, jótékony adakozó és talán minden embernél magányosabb, szenvedő lélek.

Most aztán persze, a tévécsatornák elemükben vannak. Interjúk, visszaemlékezések, régi felvételek özönlik el a világ képernyőit, persze a mieinket is. Aki él és mozog a zene világában, morzsolja könnyeit. Vigasztalhatatlan tizenéves leányzók sírnak, mint a kisgyerekek. És közben mindnyájan szerepelnek is, persze, de hát ez így megyen. Egyúttal a sok sajnálkozó komment között mindent megtudunk egy emberről, olyat is, amire már nem is volnánk kíváncsiak. Ismerjük a boncmesteri jelentésekből még gyomrának tartalmát is. És sehol sem találjuk azt a kirobbanó tehetségű, fekete kisfiút, aki másfelé is fordíthatta volna az útját. De valójában nem tehette. Mert úgy vélte a szabadságát megtalálni, hogy „fehér embert” csináltat magából, Sohaország kincsei közt éli meg soha nem volt gyermekkorát, s ő lesz a világ legnagyobb különce.

Nem tudni, mennyi a jogos a pedofilvádakból. Valószínűleg a legnagyobb része nem igaz. De ha valami kis alapjuk van is, azt sem gonoszságból tette. Ez az ember csak gyerekek közt érezte jól magát, rettenetesen vágyott a szeretetükre. Lehet, hogy néha átbillent a megengedett határon, amiről talán maga sem tudta, pontosan hol van. De még ez sem biztos. Persze, ezt most nem nagyon emlegetik, a rajongókat meg amúgy sem rendítette meg soha.

A hétvégén nem tudtam sehova sem kapcsolni anélkül, hogy ne a bús fekete szemek, a hófehér arc, a se fiú, se lány figura töltse be a képernyőt. És ez még egy ideig így lesz. Úgy képzelem, Jacko nem kerül sem a pokolba, sem a mennyországba. De talán van a túlvilágon egy árnyas kis zug, ahol ez a tévelygő lélek végre nyugalmat talál és megpihenhet

Ezek is érdekelhetnek