Vándor valahol Európában

Bölcsészhallgatóként ejtette rabul a népdalok, balladák, mítoszok világa, amely egész életművére hatott. Népdalgyűjtő utakra járt barátaival, Kodály Zoltánnal és Bartók Bélával. Berlini ösztöndíjasként változatos szellemi hatás érte, számos, később Európa-szerte híres művészt ismert meg. Ezek az ismerősök, különös alakok későbbi regényeiben, novelláiban sorra felbukkannak. Szellemi forrongásának időszaka egybeesett a kezdődő XX. század sokszínű művészetének kibontakozásával. Szimbolista költőként indult, a Holnap antológia után a Nyugat hozta verseit. Első két kötetében a lélek indul útjára, a vándor énekel. A keresés és az út, a férfi és nő harca, a magány, a titok, az emlék, a múlt motívumkörei fonódnak egymásba. „Életet keresek: / És köröttem szívek: csupa árnyék: / Mintha néma harangok közt járnék.” Nagy utat, óriási fordulatokat tett meg, míg a meséktől, misztériumjátékoktól, a drámáktól, A kékszakállú herceg várától eljutott a tanácsköztársaság, a kommunizmus eszmevilágának vállalásáig. A húszas évek bécsi, berlini emigrációja, majd a Moszkvában töltött évek vezették el a film jelentőségének felismeréséig. A közösségi eszmék lelkes propagátorának hangja elnyomta benne a lírikust. A neves filmesztéta 1945-ben hazatért, termékeny alkotói korszaka következett. Megírta egyik legszebb filmünk, a Valahol Európában forgatókönyvét, regényét, az Álmodó ifjúságot, megkapta a Kossuth-díjat, mégis mellőzötten halt meg.