Nem baj, ha flúgos
Miután nem divat mostanában kiírni a sorozatoknál, hogy ismétlés-e vagy új epizódokról van szó, nem tudom eldönteni, hogy a Monk, a flúgos nyomozó friss évadját vagy egy korábbinak az ismétlését adják a TV2-n.
De mindegy is, a legutóbbi részek számomra újak voltak, nem firtatom hát eredetüket. Ugyanis ez az a sorozat, amit mindig meg tudok nézni, olyan friss, humoros, jó szellemiségű munka, aminek mindig eléggé ötletes a krimiszála is. Ez utóbbi ugyebár nem hátrány egy krimisorozatnál. Ámbár itt elsősorban a főszereplő karaktere a fontos, mert – akárcsak nagy sikerű elődje, Columbo hadnagy esetében – az ő személyiségére épül minden, ez a humor forrása, a történetek középpontja.
És Monk karaktere tényleg ki van találva. Az, hogy flúgos, enyhe kifejezés. Nagyon-nagyon flúgos, sőt egészen dilis, ám ugyanakkor fantasztikus vadászösztöne van, óriási nyomozótehetség, aki mindig rájön a megoldásra. Csak éppen elviselni nehéz őt, annyi bogara van. Legalább harmincféle fóbiától szenved, még felsorolni is sok, csak néhány a példa kedvéért: bacilusok, fogorvosok, kígyók, gombák, magasság, sötétség, tű, tej, kutyák, tömeg, szagok, méhek, pókok, nyilvános beszéd, aszimmetria, zárt helyek, szakállak, gleccserek és így tovább. Az élete így csupa riadozás, utálkozás, legszívesebben bezárkózna lakásába – ám annyira izgatják a megoldatlan bűnügyek, hogy igyekszik legyőzni önmagát, megy és nyomoz jelenleg rendőrségi tanácsadóként. Aztán megmondja a tutit. Legtöbbször nem hisznek neki, végül mindig igaza van.
Azt is megtudhattuk róla, hogy korábban rendőr volt. Máig gyászolja több éve meghalt feleségét, aki oknyomozó újságíró volt. Amikor megölték Trudit, Monk olyan sokkot kapott, hogy azóta ennyire dilis. Remélhetőleg az utolsó évadban – ezt most mutatták be Amerikában – kiderül, ki tette ezt a galádságot. Lehet, hogy Adrian Monk onnantól majd normálisabb lesz, bár valószínűleg nem sokkal.
Ez a kiváló sorozat díjak tucatjait – Golden Globe, Emmy stb. – nyerte, nem utolsósorban a címszereplő Tony Shalhoub zseniális alakítása miatt. Meglepő módon nálunk közel sem aratott olyan kiugró tetszést, mint a világ más országaiban. Vajon miért? Nehogy már a japánoknak vagy a németeknek jobb legyen a humorérzékük, mint a miénk?!
Pedig a rengeteg abnormális dologgal körülvett életünkben igazán üdítő csak annyi nem normálisat látni, hogy valaki fél a szakálltól meg a fogorvostól, de legjobban a szakállas fogorvosoktól...
