Egzotikus macskafürdő

Sok macskabarát régi vágya volt ugyanis, hogy egy, a perzsa alakját, rövid orrát és fejformáját magán hordozó állata legyen, mely nem igényli a hosszú szőrű macskáknál oly gyakori szőrgondozást. A kezdetekkor sokan az új fajtát, az egzotikus rövid szőrűt tréfásan csak a lusták perzsájának nevezték. Ám néhány éven belül kiderült, hogy ezekkel az állatokkal is sokat kell törődni, ha meg szeretnék őrizni a fajtajellegből adódó elegáns megjelenést. Így például vedléskor a macskák aljszőrzetét, amennyire csak lehet, gyakori keféléssel el kell távolítani, és bizony, rendszeresen fürdetni is kell őket.

Hazánkban mintegy másfél évtizede tartanak egzotikus rövid szőrű macskákat. Gyulai Noémi például 2001 óta tenyészti a fajtát Budafokon; számára fontos, hogy a macskái kifejezetten gazdacentrikusak legyenek, szervezetük ellenálló, légzésük a rövid orr ellenére mégis szabad legyen (ne „szörcsögve” vegyék a levegőt), szemeik ne váladékozzanak, tekintetük tiszta és nyílt legyen.

Egyes egzotikus rövid szőrű macska vérvonalak a perzsáktól örököltek olyan specifikus kórokat, mint például a policisztás vesebetegség, melyre az igazán komoly tenyésztők nagy figyelmet fordítanak. Nagy veszélyt jelenthet a macskanátha is, ezért öthetes korban már vakcinázzák a kölyköket, majd két hónaposan megkapják a kór elleni védőoltást. A gombásodásra való hajlamot is minden bizonnyal a perzsáktól örökölték, ezért ez ellen is kapnak védőoltást. Mindezek ellenére ne gondoljuk, hogy ezekkel az állatokkal folyton állatorvoshoz kell járnunk. Ha beadatjuk a megelőző védőoltásokat, hosszú ideig, akár 10-12 évig is megbízható, kellemes társaink lehetnek. Az Egyesült Államokban egy macskamatuzsálem megélte a tizennyolcadik életévét is! Ez a fajta szinte minden korosztálynak ajánlható, de különösen a gyerekek mellé ideális társ, mert kiköveteli magának nap mint nap a törődést. Így a lurkók felelősségérzete fejlődik, megszokják az állat körüli rendszeres munkát.

Az utóbbi egy évtizedben a hazánkban tartott egzotikus rövid szőrű macskák színezetükben követték a nemzetközi trendet: míg az ezredforduló tájékán a klasszikus színűek terjedtek el leginkább, azaz a kékek, a vörösek, a feketék és a fehérek, addig mára helyüket átvették a fehér alapú színváltozatok. Az utóbbi időben egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a márványmintás, a tigriscsíkos és a pöttyös állatok iránt is.

Tartásuk nem okoz különösebb gondot más téren sem. Kiváló minőségű macskatáppal etessük őket, melyet halolajjal célszerű dúsítani – ez a látványos, tömör bunda kifejlődésének egyik záloga. Mivel ezek a cicák meglehetősen kíváncsi természetűek, szinte mindenbe belekóstolnak, így Gyulai Noémi rendszeresen megkínálja őket például sütőélesztővel, főtt kukoricával és banánnal is.