Filmbűvöletben Lakiteleken

Két kategóriában lehetett nevezni ez évben: hungarikumokról, helyi értékekről készült, maximum 26 perces filmekkel a Művelődés címszó alatt és 18 év alatti fiatalok által mobiltelefonnal készített, legfeljebb 3 perces rövidfilmekkel a „Most mutasd meg” pályázat keretében, a Helyi értékek a településemen és környezetében témakörben. Nem volt könnyű dolga a főként filmes szakemberekből, írókból és újságírókból, lap- és könyvszerkesztőkből álló zsűrinek, amikor a beérkezett alkotásokat rangsorolni kellett. Azok között is, amelyek az „elődöntőből” nem jutottak tovább, nem kerültek be a szemle több mint 600 perces vetítési programjába, nagyon tartalmas és szakmai szempontból is figyelemre méltó filmeket láthattunk. Közönség is volt szép számmal, délelőtt diákok és tanáraik, délután zömmel nyugdíjasok töltötték meg a Kölcseyház nagytermét – s ők is szavaztak. Egy-egy 25 ezer forintos közönségdíjjal jutalmazták a szerintük legjobb filmeket és alkotóikat a kecskeméti, kiskunfélegyházi, kiskunmajsai, lakiteleki, nagykőrösi, szegedi, tiszakécskei általános- és középiskolások meg az izsáki, jászszentlászlói és lakiteleki nyugdíjasklubok tagjai. 

A több mint 40 fős szakmai zsűri a döntőbe jutott 43 film közül 27-nek ítélt oda valamilyen díjat. Egy-egymillió forintos fődíjban részesült a szemle négy kiemelkedő alkotása, ezeket a díjakat az Országgyűlés elnöke, a kulturális és innovációs miniszter, a Külgazdasági és Külügyminisztérium, valamint az OTP Bank ajánlotta fel. A különdíjak sorát rajtuk kívül számos társadalmi, gazdasági és kulturális szervezet gyarapította. 

A zsűri a legmagasabb pontszámmal Zsigmond Dezső A kolompok nyelvén – Gyékénykoporsó című alkotását ismerte el. A Balázs Béladíjas, kitűnő rendező szívszorító, megrendítő erejű filmjéből – melynek forgatókönyvi konzultánsa lapunk főmunkatársa, Balogh Géza volt – a kisari Balla Bálint sorsa tárul elénk. Balla Bálint mindig tartott teheneket, s életéhez hozzátartozott a kolompok hangja. A kolompszó azonban a legelőre járó és onnan hazatérő szatmári tehéncsordák megszűnésével mára ezen a tájon is lélekharanggá változott, s az utolsó tehenes gazdák egyikeként az egyedül élő idős férfi is búcsút vett jószágaitól. Gyékényből és fűzfavesszőből fon koporsót magának, s álmában kolompok zengenek. A film elnyerte kiadónk, a Mediaworks Hungary Zrt. 100 ezer forintos különdíját is. 

A Kecskemétfilm hét és fél perces animációs filmje, A csodapipa (rendező Tóth-Pócs Roland és Balajthy László) nemcsak a zsűritagok, hanem a közönség soraiban is látványos sikert aratott, két iskola diákjai is neki ítélték a 25 ezer forintos különdíjukat. A sok csapást, szerencsétlenséget megélt szegény, öreg cigányember keserű indulattal az égieket, az Úristent hibáztatja szomorú sorsáért. Véletlenül a kezébe akad egy varázsos képességű pipa, annak segítségével igaza keresésére indul. Hosszú útja során megjárja a poklot és a mennyet is. Végül megtalálja lelki nyugalmát, és bánatát elpanaszolva Istennel is megbékél. 

A kárpátaljai Csapon élő Debreceni Kamilla és Balla Béla Ami éltet... című filmje egy paprikatermelő idős nagydobronyi házaspár dolgos hétköznapjait mutatja be. Kevesen tudják, hogy nemcsak Szeged és Kalocsa környéke, hanem a ma Ukrajnához tartozó Nagydobrony is híres a fűszerpaprikájáról. A titok a folyamatos odafigyelésben és gondoskodásban rejlik, de a legfontosabb – mint Gábor Zoltán és felesége szavaiból kiviláglik –, hogy szeretni kell minden vele való munkát. Őket ez élteti – mondják, s remélik, hogy Isten az egyre rohanóbb és zűrösebb világban is – amikor a közelben háború zajlik – megadja a folytatáshoz az erőt. 

A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület nevezte be a szemlére az Egy lúd, kétszáz tehén s vaj huszonhét dragonyos Csehétfalván című filmet, az Udvartér Alkotótábor médiaműhelyének 14 perces kis remekművét, amely Antal-Demes Hanna, Antal-Demes Szabolcs, Stuts Márk és Tasnádi Levente szakmai vezetésével készült. A kilenctagú alkotócsapat tagjai 16 éves középiskolások, akik úgy indulnak el a székelyföldi faluban, hogy eleinte nem is nagyon értjük, mit akarnak. Ám ebből a látszólagos tanácstalanságból a végére olyan eredmény születik, hogy a legnagyobb dokumentumfilmeseknek is becsületére válna. Feltárul a falu múltja, jelene és idősödő lakóinak sorsa, s még a 16 esztendős Márton lúd is végigbilleg a Finom Zenekar muzsikájára az utcán. 

A fődíjasok után sorolhatjuk hosszasan a további díjazott filmeket, amelyek legtöbbjével bizonyosan találkoznak majd a Duna World tévécsatorna Dokuzóna című műsorában a dokumentumfilmek szerelmesei. Nézzék meg, ha tehetik az Álmomban még operálok című portréfilmet dr. Perner Ferenc sebészorvosról, a Volt egyszer egy mozit az egyetemista Dózsa Endrétől, Kocsis Tibortól és Drexler Szilárdtól az Ezeréves vadvízországot, Végh Attilától a Faölelőt, Major Anitától és Margittai Gábortól a Kerelőszentpáli Hallereket, Boros Ferenctől és Horváth Zoltántól a Fekete csendet, Bari Janó roma festőművész portréját, Kovács László Akiket a háló megfogott, vagy a magyarkanizsai Iván Attila Ha jön a fa, akkor menni köll című alkotását. Ne hagyják ki a kiskunmajsai középiskolások Magyarnak születtem Erdélyben című filmjét – rendezője Horváth Viktória –, a székelyudvarhelyi Száva Enikőtől a Csillagösvényen című filmet a székely himnusz születéséről, a vele egy városból való Fábián Andortól a Hangszerhúrok, sorsfonalakat, a marosvásárhelyi Miholcsa Gyula Megmozdul a föld című alkotását, a debreceni Nádasdi Anikótól az Izzik még portrét Molnár József kovácsmesterről, a makói Baráth Rékától és Miklós Andrástól a Cirok az örököt egy ízes, szép tájszólással beszélő cirokseprűkötőről, vagy a szegedi Hajdu Péter Mihály filmjét a torockói vasbucáról. Kárpátalja nehéz napjairól szólnak a Kultúra a háború árnyékában, A munkácsi turul meggyalázása, a Rákóczi-kultusz Kárpátalján és az Akácfa a sziklában című filmek. 

A „Most mutasd meg” pályázaton a szegedi Szenek Orsolya Csodája, a cserkeszőlői Bódi Vince Nyaram Magyarország vizein című alkotása és a kiskunfélegyházi Darvas Fotóklub Nekem Félegyháza jelent mindent... című filmje szerepelt a legnagyobb sikerrel, készítőik a zsűritől sok biztató szót kaptak. A vetítéseket alkotói fórumok, izgalmas eszmecserék követték, ahol ki-ki elmondhatta véleményét, észrevételeit. Így vált a Lakiteleki Filmszemle ez évben is a Kárpát-medencei magyar filmművészet jeles eseményévé, erősítve bennünk az érzést, hogy határok nem választhatnak el minket, ha lélekben összetartozunk.