Egyszer végre hazaérni

Az idén ötvenötödik életévét betöltő apa biztonsági őrként, két munkahelyen dolgozik. Alighogy leadja az egyik huszonnégy órás műszakot, rohan a másikra – tíz hosszú éve így megy ez. Csak minden harmadik napja szabad, de igyekszik az édesapa és az édesanya szerepében is helytállni: bevásárol, mos, főz, takarít. A hétvégét, ha épp úgy esik a szabadnapja, a fiával a telken tölti. Öt évvel ezelőtt sikerült részletre megvásárolniuk a Győr és Pápa között található Csikvándon egy félhektáros telket. A rajta álló 4×5 méteres házat szeretnék lakhatóvá tenni és ide költözni. 

Közösen kitalálták, hogy amíg a felújítással nem készülnek el, addig júniustól kiköltöznek a telekre egy lakókocsiba, amit az interneten keresztül egy jószívű pártfogójuktól kaptak ajándékba. Szintén támogatásoknak köszönhetően körbekerítették a területet, és hozzáfogtak volna a ház rendbetételéhez – de anyagi erőforrásaik sajnos teljesen kimerültek. 

Lakatos-Körtés László minden igyekezete ellenére mostanra lelkileg-idegileg belefáradt abba, hogy egyszerre két munkahelyen dolgozzon. Pedig számításai szerint így további öt év alatt összegyűlhetne a ház lakhatóvá tételéhez szükséges összeg. Rokonoktól már nem tudnak kölcsönkérni. Amúgy is nagyon nehéz helyzetüket tovább rontja, hogy a férfinak 2015-től kezdődően tetemes kölcsönt kell visszafizetnie, ami az első feleségétől maradt rá. A tartozás miatt banki hitelre sem számíthatnak. 

Ildikóval 1994-ben ismerkedett meg. A házasságkötésüket követően, 2003-ban vásároltak egy tanyát a Nógrád vármegyei Kisbárkány-Bedepusztán. Legelőket béreltek, állatokat tartottak, sajtot készítettek. Egy ideig az életük szinte tökéletesnek tűnt, ám tizenhárom közös év után a kapcsolatuk megromlott. László elmondása szerint Ildikó ijesztő költekezésekbe kezdett, ő viszont megálljt mondott. Miután elváltak, egyetlen bőröndnyi ruhával költözött vissza Győrbe. 

Csak évekkel később derült ki, hogy az asszony a férfi nevével, aláírásával hitelkártyakölcsönt vett fel 2002-ben. A meg nem fizetett tartozás 2015-re, amikor a végrehajtó felkereste Lászlót, hatmillió forintra duzzadt. Bár a család helyzetére való tekintettel a teljes összeget a felére csökkentették, így is havonta harmincezer forint tartozást fizet, ami óriási teher számára. 

Első csalódása után megpróbált új életet kezdeni, ekkor találkozott Judittal. Ismét rátalált a szerelem, de a felhőtlen boldogság nem adatott meg neki. Az asszony, aki egyébként tehetséges iparművészként viseleteket varrt, sajnos nem vetette meg az alkoholt. Közben várandós lett, és 2009. március 7-én megszületett a gyermekük, Csanád. A kisbaba szoptatása alatti időben úgy látszott, hogy helyrebillennek a dolgok, de aztán az anya szenvedélybetegsége súlyosbodott. 

A rendszeres veszekedések miatt a férfi elviselhetetlennek érezte a mindennapokat, idegileg kikészült. Fájó szívvel úgy döntött, hogy elmegy, s bár a fiát nem viheti magával, azon lesz, hogy kettejüknek előteremtse a pénzt egy albérletre, ahová elköltözhetnek. Emberpróbáló három év következett az életében. Pár ezer forinttal a zsebében, egy táska személyes holmival jött el hazulról. Hetekig élt a szabad ég alatt, így járt be dolgozni. Közben folyamatosan látogatta fiát. Mindannyiszor könnyek között búcsúztak egymástól, a gyermek sírva futott a kerítés mellett azt kiabálva: „Apa, ne hagyj itt engem!” László akkor csak annyit tudott megígérni neki, hogy egy szép napon újra együtt fognak élni. 
Hiába járt bíróságról bíróságra, míg nem tudott gyermekének megfelelő lakhatási körülményt biztosítani, addig nem gondoskodhatott Csanádról. Fáradhatatlanul dolgozott, másodállást és mindenféle munkát elvállalt. Sikerült bekerülnie egy munkásszállásra, majd pár hónap múlva szobát bérelnie, három év elteltével pedig kifizetnie egy albérlet kéthavi kaucióját és egyhavi lakbérét. A bírósági határozat értelmében ezek után magához vehette a fiát. 

Emlékszik, az első napon hullottak a könnyei. Boldogan cipelte fel Csanád heverőjét, ezenkívül nem volt semmijük a lakásban. Csak egy dolog érdekelte, hogy végre újra a fiával lehet. Aztán apránként tudott vásárolni asztalt, széket, tányért, egyszerűbb bútorokat. Közben vett részletre egy használt autót és a telket. Ahol, reméli, végre otthonra lelnek. 

Ő mindig csak magára számíthatott. Nem szánt neki könnyű sorsot az élet. A családjában ő volt a „fekete bárány”. Nem várt gyermekként született, a szülei fölöslegesnek bélyegezték, sokszor magára hagyták, hátha történik vele valami – meséli nagy hallgatások közepette gyermekkora szívszorító részleteit, amelyek egy életre nyomot hagytak benne. De sosem adta fel, és ezután is így lesz. Fia iránti végtelen szeretete – aki immár 16 éves és középiskolás – betölti a lelkét. 

Csanád édesanyja sajnos nem tudott a szenvedélyétől megválni, s két évvel ezelőtt elhunyt – László helyette is próbál helytállni a mindennapokban. Másfél-két millió forintra lenne szükségük, hogy a telken álló szerény hajlékot lakhatóvá tegyék: nyílászárót cseréljenek, gáztűzhelyet vegyenek, megcsinálják a fürdőszobát. Többről nem is mernek álmodni, számukra a kis ház jelentené a békét, a boldogságot. Kettejüknek évek óta erőt a legnehezebb pillanatokban is a nagy érzés: egyszer végre hazaérni…