Minden, ami Szatmár-Bereg

Ha az ember elmegy Burgundiába vagy Toscanába, akkor nem „sparos” halkonzervet vagy „tescós” fürdőnadrágot akar szuvenírként hazahozni onnan. Hanem olyan ajándékot, ami arra a tájra jellemző, mondjuk burgundiai bort vagy toscanai olajbogyót. 

Magyarországon, így a keleti végeken, Szatmárban vagy Beregben is a helyi specialitásokat, például a szilvalekvárt, a kötött tésztát, az almalevet keresi a vendég. Lehetőleg egy helyen. Ám sokáig hiába kereste. Jó pár településen készül ugyan lekvár, tészta vagy almalé, de ha nem ismeri az ember ezt a vidéket, sokat kell kutyagolnia értük. Néhány hónapja azonban nagyot fordult a világ: Mátészalkán megnyílt a Minden, ami Szatmár-Bereg Egyesület üzlete, ahol valóban megvan minden, mi szem-szájnak ingere. 

Az ötlet már korábban is megfogalmazódott sokak fejében, de aztán jó magyar szokás szerint maradt az ötlet szintjén. Kellett annak megvalósításához egy hihetetlen energiával megáldott mátészalkai fiatalasszony, Gaálné Pótor Melinda, aki a testvére, Pótor Attila és az újfehértói Sármány Antónia (képünkön) segítségével minden nehézséget leküzdve addig talpalt, tárgyalt, szervezett, hogy megvalósulhatott az álom. A város régi, patinás promenádján, a Kossuth utcán a látogatót ezerféle portéka várja, s garantáltan mind kézműves termék – Szatmárból, Beregből. 

– Illetve van egy szekrény, ahol többek között a hajdú-bihari Bojt község száraztésztái, textíliái, Biharnagybajom gyékényei találhatók. És hamarosan bővülni fog a választék, bemutatkozási lehetőséget igyekszünk biztosítani ugyanis távolabbi vidékek kézműveseinek is, már csak azért is, hogy ne kelljen a vásárosnaményiaknak vagy a szalkaiaknak, fehérgyarmatiaknak Biharba utazniuk mondjuk tarhonyáért vagy ágyhuzatért – egészíti ki az iméntiket s vezet körbe az üzleten az egyesület elnöke, Pótor Melinda. 

A Mátészalkán élő elnök tulajdonképpen szakmabeli, hiszen hosszú éveken át dolgozott a Magyar Televízióban, ahol kommunikációs szakemberként, sajtókapcsolati munkatársként igyekezett főleg a vidéket járó stábok munkáját segíteni. Közben rengeteg emberrel kötött barátságot, és látta, hogy az ismertség hiányában mennyi, de mennyi érték marad homályban. Többek közt Szatmárban is, ahol gyermekkora nyarait, iskolai szüneteit töltötte a nagyszüleinél.

– Ökörítófülpös az a csodafalu, ahová annyi élmény fűz – meséli. – Én még harangoztam a református templomban, szedtem a csalánt a kiskacsáknak, szaladtam a kiscsirkék után, ha jött a vihar, és ott voltam minden jeles napon, legyen az almaszedés vagy lekvárfőzés, ami mély nyomot hagy minden gyermek életében. Pláne, ha az ember szatmári! Erre édesapám hívta fel a figyelmemet, amikor tinédzserként egyszer őelőtte azt találtam mondani, hogy szabolcsi lány vagyok. Nem! Te szatmári vagy lányom, s legyél rá büszke. 

Egy életre megtanulta a leckét, s ma is mindent megtesz Szatmár értékeinek megismertetéséért, egyebek mellett a híres PanyolaFeszt csapatát is erősíti. Az egyesület több mint hatvan kistermelővel, kézművessel áll kapcsolatban, s Pótor Melinda azt vallja, hogy a mai elgépiesedett világunkban nagy figyelmet kell fordítanunk a tárgyalkotó kultúrára, hogy gyermekeinknek ugyanolyan fontosak legyenek az otthonról hozott hagyományaink, mint nekünk. Az egyesület erre az értékteremtő munkára vállalkozott, összefogja és életben tartja az itt hajdanán művészi tökélyre fejlesztett kézművességet, a kulturális kincseket, s egyben bemutatkozási lehetőséget teremt a kistermelőknek, kézműveseknek.

Tömérdek munka előzte meg az üzletnyitást, ráadásul a költségek jelentős része is a családi kasszát terhelte. Ám egyre több érdeklődő tér be a „csodahelyre”, s ámul el a bőséges kínálattól. Országosan is kezd híre menni a vállalkozásnak. Megkapták az Agrotrend Csoport Agrármarketing-díját, a Magyar Közösségépítők Értékszövetsége Egyesülettől a Látópont címet, a napokban pedig a Stílusos Vidéki Éttermiség Egyesület és a Toyota Sakura Kft. Sakura-díját.