Üstökös a pusztában

Ropog az avar lépteink alatt. Nyomunkban Cifra, a juhászkutya csahol. A villanyoszlop mellett szűk ösvény vezet egy apró árkon át a tanyához, amelyhez tizenegy hektár terület tartozik. A kert téli álmát alussza, hisz a mélyfekete termékeny föld idén már bőséggel kiszolgálta a tanya asszonyát és vendégeit. Az ajtónyikorgásra Rozi is kidugja orrát a ház melegéből. A tízéves komondornak már járnak ezek a kiváltságok. A sparhelten a négylábúak ebédje rotyog, a sütőből finom kenyérillat árad.

– Úgy hiszem, hogy a jövőbeli boldogulásunk kulcsa az, ha saját területeken közösségi összefogással, fenntartható módon megtermeljük a mindennapi javakat. Földünk érdekében gyökeresen változtatni kell a gondolkodásunkon, az életünkön. Huszonöt éve egy külföldi újságcikket olvasva villámcsapásként belém hasított az érzés, azóta tudatosan erre a létformára készülök – kezdi Éva, miközben sötétbarna kerámia bögréből forró tejeskávét szürcsölget. A világra való nyitottságát és azt a szemléletet, hogy kemény munkával bármely cél, vágy elérhető, családjától kapta útravalóul.

Először elvégzett egy munka- és pályaválasztási tanácsadó képzést, számítógépes programozónak tanult, marketing szakra ment, majd rekreáció mesterdiplomát szerzett. Mellette igyekezett a terveihez szükséges, természettel kapcsolatos, gyakorlatfókuszú tudást magáévá tenni. Hosszú évek alatt elmélyült a természetgyógyászatban, a fitoterápiában, az alternatív fizioterápia módszereiben. Jelenleg gyógy- és fűszernövénytechnikus szakra jár. A konyhapolcain üvegekbe zárva sorakozik a szárított citromfű, a bodza, az aranyvessző…

Huszonhárom éves koráig a vendéglátásban dolgozott, mígnem elhatározta, hogy nyakába veszi a világot. Kalandos évek következtek ezután. Rövid ideig Angliában dolgozott, majd hátizsákos túrával bejárta Ázsiát Szingapúrtól Kambodzsáig. Barangolása során egyre jobban kinyílt a lelke: agykontrollt, reikit tanult, masszőr kurzust végzett. 2011-től telente az utóbbi szakmában tevékenykedett egyéni vállalkozóként, nyaranta pedig Korfun takarítóként. A kemény kétkezi munka sosem riasztotta. Sőt, kitartásra és alázatra tanította őt.

Négy éve költözött végleg haza, már azzal a kristálytiszta elképzeléssel, hogy legyen egy hely, ahol közösség által fenntartható földművelést folytat. Kerüljön étel az asztalra, járja át meleg a házat, s lehessen tisztálkodni – ebben a szerénységben akarta meglelni a boldogságot. Egy barátjával összefogva 2020-ban leltek rá a Ceredtől nem messze lévő takácsházapusztai Tökös nevű tanyára. Éva szeptember 9-én járt kint először. Felment a dombtetőre, s ahogy onnan körbetekintett, érezte: megtalálta, amit keresett.

Sütőkesztyűben kiveszi a ropogós aranybarnára sült kenyeret, miközben mesél tovább a tanya akkori állapotáról: – Átfújt a szél az ablakok mellett, az áramkábelek kilógtak a falakból. A patakról hordtuk fel a vizet fürdeni és inni is, ugyanis a hely egyik ajándéka ez. Ma már az ásott kutat használjuk, amelyet kitisztítottunk. Építettünk komposztvécét, és most készültünk el a fürdőszobával – mutatja az egyszerűségében lenyűgöző helyiséget.

A sors úgy hozta, hogy napjainkban Éva egy hasonló gondolkodású társával viseli gondját a tanyának, még alakul a közösség. Sosem érzi magát egyedül, mert a hozzá legközelebbi településeken, Tótújfalun, Szilaspogonyban és Istenmezején befogadó közösségre talált. A kezdetektől nyitott szívvel fordul a helyiek felé, hiszen tudja, hogy tőlük tanulhat a legtöbbet az itteni életformáról. A Tökös tanyát egy kis szójátékkal átkeresztelte Üstökösre. Ez a gesztus is a hagyományok iránti tiszteletről árulkodik, és szimbolizálja érzéseit, aggodalmát a Földért, az életért.

Pulóvert és sapkát húz, és az udvarra invitál. Egy német lány, aki egy hetet nála tölt, épp deszkákat csiszol. Éva nagyjából ötven-hatvan önkéntest fogad egy évben, akik besegítenek neki a ház körüli tennivalókban. Cserébe ő megmutatja, hogyan kell földet művelni, kenyeret dagasztani; vagyis harmóniában élni a természettel. Az összefogás és az egymás iránti tisztelet jegyében létrehozott egy alapítványt Élet a természetben néven, amely által nomád táborhelyet is üzemeltet a tanya területén.

A permakultúrás gazdaság közepén áll a walipini (jelentése: földbe süllyesztett üvegház), körben bakhátas magaságyások domborodnak. – A gallyakból, nyesedékekből, levelekből és némi humuszból lefelé is termőföldet képzünk, ez a hügelkultúra. Hatvan-hetven százalékban a kert már megadja azt a tápláló élelmet, amelyre szükségünk van. Locsolnunk szinte alig kell, a feláramló pára ugyanis, mielőtt távozna, ebben a művelési módban itt lecsapódik. A természet is segíti a munkánkat – mondja hálával.

Kiengedi az állatait, nyomukban és a négylábúak társaságában a magas dombra ballagunk. A hosszú fülű, nyugodt természetű Csanga volt az első núbiai kecske, hozzá csatlakoztak innen-onnan társak. Többüket a haláltól mentette meg a tanya gazdasszonya, így lettek hatan. Míg óvó tekintetével követi jószágait, kutyái boldogan csaholnak lábánál.

– Ez a létforma a szabadság mellett megkívánja az áldozatot, az elfogadást és az alkalmazkodást. Elvetsz egy magot, nő belőle paradicsom, majd egy háromnapos esőzés egyszeriben semmivé teszi a munkád. Ha beteg egy állatod, rajtad áll a sorsa. Maga a tiszta élet ez – vesz egy mély levegőt és széttárja karjait, mintha magához ölelné az egyszerűségében örömöt adó völgyet. Sötétedik. A vályogház világos ablakából melegség és szeretet árad. Az Üstökös tanya tiszta fénye bevilágítja a pusztát…