Életre szóló szenvedély

Ha leszalad a boltba kenyeret venni, az minimum másfél óra. Pedig a bolt ott van a szomszédban, pár perc alatt meg lehet járni. A tanár urat azonban nem csak az egykori diákok állítják meg. Tősgyökeres pataki, és ismer majd' mindenkit az ősi városban. A legjobban persze a saját korosztályát. Iskolatársait, akikkel együtt csatangolt a Bodrog partján, együtt járták a tvisztet az ötórai teákon, a házibulikon, s tervezték a jövőt, hogy kiből mi lesz majd felnőttként. 

Belőle többdiplomás pedagógus és szenvedélyes fotós lett, aki többek között arról híres, hogy megörökítette, s megörökíti szeretett városának minden érdekes sarkát, szegletét. 

– De hogyan is kezdődött a máig tartó szenvedély? – kérdezzük a tündéri városka utcáin barangolva. 
– Gyermekkoromtól fogva érdekel a fotózás, de hát ötven-hatvan évvel ezelőtt még nem állt rendelkezésünkre az a technika, mint ma – feleli. – Én is egy egyszerű fotoboxszal kezdtem. De nem is baj talán, mert a régi technikához el kellett sajátítani a fényképezés minden csínját-bínját. 

Kezdetben ő is főleg a természetet, a neki tetsző tájakat fotózta, de közben fényképészvégzettséget is szerzett. Felfigyelt hamarosan a hobbiként, ám profi szinten fényképező fotósra az akkor több mint százezer példányban megjelenő megyei napilap, az Észak-Magyarország is, ahol rendszeresen jelentek meg a művészi igénnyel kidolgozott fényképei. Egy idő után pedig úgy érezte, hogy a menet közben megszerzett tudást másoknak is át kellene adnia. Így is lett. Miskolcon, Kazincbarcikán sokáig vezetett sikeres fotószakköröket, ahol a fényképezés mellett a labortechnika alapjait is elsajátíthatták vezetésével az érdeklődők. 

Aztán az ifjúkori helykereső évei után visszatért Sárospatakra, s elkezdte a mindmáig tartó, nagyszabású hiánypótló munkát – a régi és a mai Patak, s az általános köztiszteletnek örvendő pataki emberek különleges bemutatását. A város értékes kultúrtörténeti, művészeti, építészeti emlékhelyeit sajátos, úgynevezett kettős látásos technikával jeleníti meg. A régebbi fotókon az emlékhelyek mellett egy síkban azok jelenlegi változata is látható, egy oldalon jelenik meg a város múltja és jelene. Az ő ötlete volt a Kirakat Galéria is: a város különböző helyein, boltok, intézmények kirakatában állította ki a képeit, hogy azokat bárki megtekinthesse, megcsodálhassa. 

Jó néhány kiállításon van túl, a pataki Árpád Vezér Gimnázium aulájába például Láss, ne csak nézz, a Református Gimnáziumban Csodálatos Amerika című tárlatát láthatták az érdeklődők, 2013-ban pedig Patak városnapi ünnepén Kettős látás – Szeretlek Sárospatak címmel a település történetével kapcsolatos értékmentő reprezentatív kiállításának anyagát mutatták be a Művelődés Házában. De volt az Amerikai Egyesült Államokban is sikeres tárlata, tíz évvel ezelőtt pedig Élő múlt címmel Tolcsván rendezték meg a településük értékeit bemutató nagy sikerű fotókiállítását, amely a Bormúzeum épületében állandó tárlatként jelenleg is látogatható. Több éve készít sárospataki és balatonfüredi digitális naptárakat, de fotói a különféle országos és városi naptárakban is rendszeresen szerepelnek. 

A fotózás egész embert kíván, azt hihetnénk, leköt minden energiát, ám Szajkó József nem lenne Szajkó József, ha nem rukkolna még ki egy másik érdekes hobbival. Nyakkendőgyűjteménye talán a leggazdagabb az országban – ötezer darabot számlál! Ám ez a hobbi se öncélú. A nyakkendőit is felhasználta, hogy megtanítsa fiait, lányait az illemtanra. Ma már ugyan jó ideje nyugdíjas, de mind a mai napig megállítják az utcán egykori tanítványai, hogy megköszönjék az együtt töltött éveket. 

– Sokan még azzal is eldicsekednek, hogy már az ő fiaik is úgy kötik a nyakkendőt, ahogy az apjuk, anyjuk tőlem tanulta – mondja mosolyogva a Magyar Ezüst Érdemkereszttel kitüntetett pedagógus, aztán hirtelen kézbe veszik a fényképezőgépet, mert az égen feltűnik egy érdekes felhő, a földre vetülő árnyékát pedig feltétlenül meg kell örökíteni. 
Nem is álljuk meg persze, hogy meg ne kérdezzük: a gép mindig nála van? 

A válasz az, amire számítottunk: 
– Mindig.