Poklok pokla volt az az ősz

Az ember hajlamos azt hinni, hogy a II. világháború magyarországi történéseiről már minden le van jegyezve. Az eltelt évtizedekben valóban minden, országos hatású eseményt feltérképeztünk már, ám minél kisebb településeket, helyszíneket keresünk, annál több az eddig feltáratlan mozzanat. Ki hallott már például arról, hogy 1944 őszén Kaba határában, de a település belsejében is nagyon sok civil áldozattal járó csaták dúltak? Valószínűleg kevesen. Nemrég azonban megjelent Bálint Albert tollából egy érdekfeszítő könyv, amelyben a jogász-történész szerző részletesen bemutatja az akkori tragikus napokat, melyekre mind a mai napig keserűen emlékezik a hajdú-bihari település. 
A közelében zajlottak ugyanis az öldöklő hortobágyi küzdelmek, ahol ezrével haltak meg a magyar, német, illetve szovjet katonák. Mint a szerző, aki egyébként a szatmári Ópályi polgármestere, de amúgy minden őse kabai, a fotókkal, dokumentumokkal bőségesen illusztrált könyvben írja, a településen 1944 októberében szabadult el a pokol. Pedig korábban se volt itt nyugalom, hiszen a háború addig eltelt időszakában is már több mint félszáz kabai honvéd esett el, és a településen élő nyolcvanhat zsidó család tagjait deportálták. 

Az akkori tragikus napok szemtanúi közül ma már csupán néhányan élnek, a szerzőnek adatgyűjtésekor azonban még volt kire támaszkodnia. Elsősorban Tóth Istvánra, aki, bár nem hivatásszerűen foglalkozik a történeti kutatásokkal, mégis elmondhatjuk, nála jobban senki nem ismeri Kaba történelmét. Bár ő maga nem volt szemtanúja az eseményeknek, de édesapja révén, aki átélte azokat, átfogó tudással rendelkezik 1944 októberéről. S a szerző sze­­rint annak, aki Kaba II. világháborús történetével akar foglalkozni, két könyvet egészen biztosan kézbe kell vennie. Számvéber Norbert hadtörténész Az alföldi páncélos csata című munkája az ott zajló hadműveletek legalaposabb leírását adja, a másik nélkülözhetlen forrásmunka pedig Dede Kálmán tanító Hogyan éltük át a nagy harcokat? 1944 címmel megjelent visszaemlékezése. 

Bálint Albert könyvében jelentős szerepet kap a második világégéssel kapcsolatos tárgyi emlékek, fényképek bemutatása, s mindemellett több tanulmány, interjú is színesíti a kötetet, ami egy eseménytörténeti kronológiát is tartalmaz. Ezek így együtt olyan tablót nyújtanak az 1944-es Kabáról, melyek megkönnyítik azt, hogy elképzeljük, mi is történt azokban a vészterhes napokban. 

A település háborús kálváriája október 7-én, éjjel kezdődött, amikor váratlanul orosz előcsapatok érkeztek, és a kis német csapattal géppuskaharcot vívtak, melynek számos halottja lett. Az anyakönyvi bejegyzések szerint a háború első civil áldozata a mindössze tizenhat éves Gál Róza volt, akinek egy bomba oltotta ki az életét, a másik pedig a kabai tanyavilágban élt Bálint Lajos, aki nem hagyta, hogy a lovát elrabolják a szovjetek, ezért azok szíven lőtték. Október 13-án, este aztán véres csaták kezdődtek, öt napig tartott a harc, 18-án, hajnalban mentek el a németek. A kabaiak így emlékeznek ezekre a napokra: „Állandó lövöldözés, ágyúszó, robbanások, tankok bőgése, repülőgépek zúgása, olyan hangerőt szabadítottak ránk, hogy majd megsüketültünk…” A keletről érkező szovjetek ugyan eljutottak a település központjában lévő templomhoz, de ott a német rohamlövegek megállították őket. Rengeteg volt a halott, köztük tizennyolc kabai civil. S ami még döbbenetesebb, e napon a németek partizánokat keresve aljas módon több kabait is kivégeztek. Egy házból kiterelték azokat, akiket ott találtak, s legyilkolták őket. Fazekas Mihály nyolcvanegy, Varga Sándor és Móré Géza tizenhét, Szentjóbi János pedig mindössze huszonkét éves volt, amikor megölték őket. 

De nehogy azt higgyük, hogy csak a németek voltak képesek ilyen galádságra! Az amerikaiak se voltak sokkal különbek. Az októberi események előtt pár héttel ugyanis, augusztus 28-án kilenc légibombát is ledobtak a falura, ami nyolc kabai ember életét oltotta ki. De hogy miért­ kellett Kabát lebombázni, persze senki se tudja, csak sejtések vannak. Az történt, hogy a Miskolcot bombázó repülőezred egyik gépének meghibásodott a bombakioldója, s mire a levegőben kijavították, a kötelék már messze járt. S hogy a lemaradt gép utolérje őket, meg hogy a bombákat se vigye vissza, keresett valami célpontot, amit az alatta lévő Kabán vélt megtalálni. Kimondani is szörnyű, a lebombázott „ellenség” tagjai a 70 éves Bagi Balázsnén kívül mind gyermekek, fiatalok voltak. Kovács Gyula másfél, Boda Zsófia három-, Ilyés Julianna öt-, Ilyés Piroska hét-, Gyenge Ilona tizenhét, Boda Erzsébet tizennyolc, Ujj Ilona pedig mindössze húszéves volt. 

Külön figyelemre méltó, hogy a nagyon alapos történeti kutatások összegzése mellett a szerző több kabai szemtanút is megszólaltat a küllemében is igényes könyvben, amit Sváb József grafikus és kép­regényrajzoló kabai témájú illusztrációi tesznek teljessé.