Hajnalban indulnak a kukások

Nagy Csaba 47 éves, és 2022. január 1-je óta irányítja a céget. Komáromban született, a mezőgazdasági szakközépiskolát Győrben végezte, felsőfokú képesítést Gyöngyösön, a Károly Róbert Főiskolán szerzett. Mindig érdekelte a szervezés, a menedzsment, a pszichológia. Több mint húsz éve, hogy a főiskola után munkába állt, végigjárta a ranglétrát, volt ügyintéző, csoportvezető, részlegvezető, üzletágvezető, s most ügyvezető. Számára azonban a rangot nem az jelenti, hogy valaki igazgató-e vagy mondjuk kukarakodó, hanem az elvégzett munka minősége. 

A győri önkormányzat tulajdonában álló GYHG Győri Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft. jogelődjeivel együtt 76 éves múltra tekint vissza. A jelenlegi céget, amely Győr városával együtt 112 településről szállítja el a hulladékot, 2014-ben hozták létre. Gondok itt is – mint az országban még sok helyen – bőven adódtak, ezekben a műszaki problémák, az elöregedett járművek mellett Nagy Csaba szerint feltétlenül szerepet játszott a dolgozók alacsony fizetése. Amikor kinevezték igazgatónak, ennek emelését nagyon fontosnak tartotta. 

A GYHG életében a fordulópontot az állami koncessziós hulladékgazdálkodási rendszer 2023. július 1-jei bevezetése jelentette. Ezt megelőzően­ az Európai Unió szigorú irányelveket határozott meg arra vonatkozóan, hogy a tagállamokban keletkezett hulladéknak minél nagyobb részét hasznosítsák újra. A koncessziós (engedményezési) pályázat nyertese a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. lett, amely az államtól a hulladékgazdálkodási közfeladatok egészének ellátására – hazánkban évente közel ötmillió tonna hulladék keletkezik – 35 évre szóló megbízást kapott. Ezek után pályázatot hirdetett, hogy megtalálja azokat a helyi partnereket, akikkel együtt tud dolgozni. A MOHU szakemberei több száz pályázó közül választották ki a megítélésük szerint legalkalmasabbakat. Így lett egyik stratégiai partnerük a GYHG Győri Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft. 

A 112 település közül, ahonnan a cég elszállítja a hulladékot, 74 Győr-Moson-Sopron vármegyében, 33 Veszprém, öt pedig Komárom-Esztergom vármegyében található. A terület egy hatalmas szőlőfürthöz hasonlítható, amelynek a csúcsa Győr. A legnagyobb távolság a győri telephelyüktől 96 kilométer – a Bakonyon túli Somlószőlős, Somlójenő és Somlóvásárhely is hozzájuk tartozik –, a 25 kukásautójuk naponta összesen hatezer kilométert tesz meg, ehhez havi 30-35 ezer liter gázolajat használnak fel. Egy évben több mint százezer tonna hulladék kerül a teljes technológiával fölszerelt Győr-sashegyi Hulladékkezelő Központba, ennek közel ötven százalékát – s ez a szám tovább növelhető – újrahasznosítják. 

Háromszázezer ember lakossági hulladékát gyűjtik össze és szállítják el a házak elől, emellett kiszolgálnak vállalkozásokat, intézményeket, önkormányzatokat. Náluk heti hat napból áll a munkahét, szombaton is dolgoznak. Vasárnap ügyeletet tartanak, s ha valahonnan illegálisan lerakott hulladékról kapnak értesítést, nem várnak vele hétfőig, elszállítják aznap. A hozzájuk tartozó településeken különben 43 hulladékudvar van, s ezek ingyenesen használhatók. 
A családi házaknál háromféle hulladékot gyűjtenek, és mindegyiket egész évben. Hetente szállítják el a zöldhulladékot, kéthetente az úgynevezett vegyes kommunális hulladékot, és jelenleg a területük kétharmadán gyűjtik a csomagolási hulladékot (kartont, fémet, műanyagot), ennek elszállítása az ötezres lélekszám feletti településeken kéthetente, az alatt havonta történik. A lakosságnak nem átalánydíjat kell fizetni, hanem – a kukákra szerelt jeladó révén – a tényleges kukaürítések alapján készül a számla. Ez országosan egyedülálló, és csökkentheti a szemétdíj összegét. A GYHG tevékenységének finanszírozásában a tőkeerős MOHU biztos partner, ennek köszönhető, hogy a múlt évben sikerült megújítani a gépkocsiparkjukat, kétmilliárd forint értékben tizennyolc új kukásautót kaptak. 

– Beleértve az újrahasznosítható hulladékok válogatását, előkezelését, a MOHU jóvoltából Magyarország legmodernebb hulladékgazdálkodási rendszerét működtethetjük – mondja Nagy Csaba. – Ebbe beletartozik a digitalizáció, a kukásautók vezényléséhez és a járatkövetéshez a mesterséges intelligenciát is felhasználjuk. Az utóbbi három évben a hatékonyság növelésének köszönhetően összesen egymilliárd forintot takarítottunk meg. 

Nagy Csaba szerkesztőségünknek írott leveléből kiderül, hogy a Presztízs Díj odaítélésekor a vállalat gazdasági teljesítménye mellett nagy hangsúlyt kapott a dolgozók anyagi megbecsülése, az emberség, a törődés, a jó munkahelyi légkör. 

– Egy vállalat akkor tud igazán hatékonyan működni, ha megbecsüli a dolgozóit. Így lehet elérni, hogy jó közösséget alkotva szívüket-lelküket kitegyék a cégért – indokolja bérezési, juttatási rendszerük lényegét az ügyvezető igazgató. – Előbb adni kell, aztán lehet követelni. Lehetnek bármilyen korszerű gépek és technológiák, ha azokat az emberek nem érzik magukénak. Az elmúlt három évben 58 százalékkal emeltük a béreket. Egy gépkocsivezető alapbére most bruttó 600 ezer forint, pótlékokkal és túlórával ez fölmegy havi 800 ezer forintra. A kukarakodói alapbér bruttó 457 ezer forint, pótlékokkal és túlórával eléri az 550 ezer forintot. A béreinknek köszönhetően nálunk nincs gond az ágazati hiányszakmákban (gépkocsivezető, kukarakodó, hulladékválogató, autószerelő). A dolgozóink tizenharmadik havi bért is kapnak, a kötelező kéthetes nyári szabadságra pedig félhavi plusz járandóságot, hogy gondtalanul pihenhessenek, feltöltődjenek. Mivel a vállalatunk hatékonyan gazdálkodik, van ezekre forrásunk. 

Sétálunk az udvaron, és kívül-belül megnézünk mindent. Megcsodáljuk a 40 tonnás, lánctalpas kompaktort (lazító, forgató, tömörítő gépet), a műhelyben tanúi vagyunk egy kerékcserének, miközben mellettünk egy markoló kosarát hegesztik, megállunk a válogatószalag mellett – mindenütt szorgalmas munka folyik. Itt a tavasz, ilyenkor minden könnyebb, de hogyan vészelték át a fagyos, csúszós téli heteket? – kérdezem Nagy Csabát. 

– Naponta háromszáz liter citromos teát főztünk, és a fizikai dolgozók meleg ruhát, cipőt, vastag kabátot, füles sapkát kaptak, hogy ne fázzanak. És hajnali 5 óra 20-kor indítottuk akkor is a kocsikat, én ilyenkor ott vagyok, és mindenkivel kezet fogok. Este megvárom, hogy az utolsó kocsi is beérkezzen, akkor megyek haza, amikor minden kukás­járatunk épségben „hazaért”, akkor van vége a napnak. Az embereket, akik számítanak ránk, télen sem hagyhatjuk cserben. A sofőrök megtanulták a telephelyen a hóláncot is fölszerelni, és az utakon – főleg a Bakonyban – szükség is volt erre. 
Így is előfordult persze, hogy valahova nem értek oda időben. De erről és az új időpontokról tájékoztatták az ott lakókat. S amikor az utak járhatóvá váltak, megérkeztek a kukások…