Tavaszköszöntő Dömsödön

Kopor Tihamér, az egyesület elnöke – e sorok írójának egykori tanítványa – egy település életében a legfontosabbnak az összetartozás érzését és az összefogást tartja. Ennek erősítését szolgálta ez az első alkalommal megrendezett kikeleti családi nap is, melyhez Sándor, József, Benedek ugyan egy kis szelet is hozott, de a zsák azért inkább meleggel volt tele. 

A dömsödiek – nyakas kun és szorgalmas sváb ősök ivadékai – büszkék helyi hagyományaikra és magyarságukra, s ezeket nemzedékről nemzedékre szeretnék továbbadni, mert – ahogyan Kopor Tihamér fogalmazott köszöntőjében – „jól tudják, hogy ha nincs meg a hagyomány tisztelete, akkor a közösség érték nélküli, arctalan tömeggé válik”. Ezek a hagyományok a kézműves foglalkozásokon vagy a családi nap ételeiben éppúgy megjelentek, mint a Petőfi Sándor Oktatási és Művelődési Központ helytörténeti kiállításán vagy a magántulajdonban levő Szőgyényi Sándor Emlékház képein – melynek különben dömsödi túrófánkja is kiválónak bizonyult. A fajátékkészítő Horváth Béla standjától – mely a gyerekek kedvenc helye volt – az őstermelői terménybemutatókig, báránysimogatóig, a helyi horgászegyesület, a dömsödi és az apaji vadásztársaság sátraitól a Szomor Húsfarm által kínált finomságokig, Ispán Ignácné mézeitől a tea- és szörpsátorig mindenütt nagy volt az érdeklődés. Senki nem éhezett, szomjazott, s szükség is volt az erőre, mert a rendezvényt hatalmas futóverseny színesítette, sok-sok gyerekkel és felnőttel, Tóthné Porvay Zsuzsanna nyugdíjas testnevelés-tanárnő (jelmondata: Ép testben ép lélek!) szervezésében. Szőnyi Aliz doktornőnek köszönhetően pedig egymás után jöttek az emberek a véradásra, de melanoma­szűrésre is jelentkezni lehetett. 

Volt helytörténeti vetélkedő is, rengeteg kitöltött kérdőívvel, nagyon sok jó megfejtéssel. Közben Krnájszki Istvánné, Emi néni énekeket tanított a gyerekeknek, majd következett Pál István „Szalonna” és Bandája délutáni koncertje, ahol ezeket a dalokat a gyerekek – és tanáraik meg a szülők – együtt énekelték az együttessel. S közben megtanulták, milyen hangszer a kaval, hogy a brácsát mélyhegedűnek is nevezik, s hogy az ütő­gardont Gyimesben csípisütinek (csípi, s üti) is hívják. Azt pedig, hogy a közeli Szigetszentmiklósról érkezett Szigeti Napraforgók Néptáncegyüttes milyen remek táncos fiatalokból áll – akik a magyar csárdást már a kínai nagy fal tetején is eljárták – a közönség vastapssal ismerte el. Példájuk nyomán szervezik Dömsödön egy helyi néptáncegyüttes indítását. 
Hallhattuk a Kiss Kata Zenekart – amely a népzenét a rockkal ötvözi –, a kitűnő dzsesszzongorista-énekest, Nyári Károlyt és lányait, Alizt, Enikőt, a klasszikust a modern hangzásvilággal elegyítő Princess vonóstriót, s végül Radics Gigit, aki a fiatalok körében különösen népszerű. S láthattunk egy igen színvonalas akrobatashow-t, melyet a Dömsödön élő Picard Ancsa, a nagy hírű Picard cirkuszi dinasztia egyik tagja hozott a faluba. 

A Kármentő Egyesület a rendezvényeihez igyekszik a pályázati lehetőségekkel élni. Tavaszköszöntő családi napjukhoz is, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő révén, egy nyertes pályázatnak köszönhetően jelentős segítséget kaptak. A családi nap megrendezését támogatta a Tarr-Sipos Zsuzsa polgármester vezette képviselő-testület is. A szervezők külön köszöntötték Szabó Péter nagytiszteletű urat és a Dömsödi Református Egyházközséget, amely temploma építésének 250. évfordulóját ünnepli. 

Áldás, békesség! – hangzott a reformátusok köszöntése, s a vendégeket kiállítással és finom falatokkal várták ők is. S egyre viharosabbá váló világunkban a béke áldott érzése lengte be a napot, a dömsödiek tavaszköszöntő ünnepét.