Akire várt a drótvilág
A drótszobrászat a képzőművészet egyik különleges ága: a művészek egyszerű fémdrótból formálnak térbeli alakokat, finom vonalrajzokra emlékeztető szobrokat. A technika egyszerre követel precíz kézművességet és szabad alkotói gondolkodást: a drót minden hajlítása nyomot hagy, így a mű végső formája közvetlenül tükrözi az alkotó mozdulatait és látásmódját. Fülöp Anita drótszobrásszal találkoztunk Budapesten.
Kép: Fülöp Anita bérszámfejtőből lett drótszobrász. Úgy érzi, ebben megtalálta önmagát
Magának a drótszobrászatnak ugyan nincs olyan hosszú és formálisan dokumentált hagyománya, mint a klasszikus kő- vagy bronzszobrászatnak, gyökerei mégis több évszázadosak. A fémhuzal megmunkálása már az ókorban is létezett – ékszerek, maszkok, dísztárgyak készítésére használták –, de önálló művészeti kifejezési formaként a XIX–XX. század fordulóján kezdett kibontakozni. Ekkor lett a drót a vonalvezetés eszköze, ami lehetővé tette könnyed, mégis karakteres figurák, szobrok létrehozását.
Azóta a drótszobrászat sokféle irányzatot és technikát felölel, napjainkra jelenléte a kézműves és kortárs művészeti mozgalmakban is erős. A drótszobrászat a hagyomány és a megújulás találkozási pontjává vált, ez Fülöp Anita különleges munkáiban is látható.
A fiatal alkotó 18 éves koráig Szombathelyen lakott, később Budapesten járt főiskolára, és azóta is a fővárosban él. Már gyerekként is imádott kézműveskedni, hímzett, rajzolgatott, gobelinképeket varrt. Nem szeretett tétlenül ülni, mindig csinált valamit, és ez egyébként a mai napig így van. Ha a keze éppen nem is munkálkodik valamin, akkor is folyton új technikákon és új termékötleteken gondolkozik.
– A drótozás előtt pénzügyi területen dolgoztam – meséli. – Később bérszámfejtő lettem, és mellette már mellékállásban kézműves termékeket készítettem. Akkoriban fényképes karácsonyfadíszek és mécsestartók voltak a fő irányaim. A drótozás csak később érkezett, és immár négy éve főállásban hajtogatom a munkáimat. Nagy lépés volt magam mögött hagyni az alkalmazotti létet, és belevágni a vállalkozói világba, különösen úgy, hogy a családomban és a környezetemben sem volt vállalkozó, akire támaszkodhattam volna. Gyerekként gyakran hallottam: „Legyen biztos állásod!”, „Legyen biztos egzisztenciád!”. Ennek ellenére nem bántam meg a döntésemet, bár kétségtelen, hogy manapság szabadúszóként senkinek sem könnyű.
Anita 2016-ban, egy internetes böngészés közben talált rá egy amerikai művész, C. W. Roelle alkotásaira, és ahogy mosolyogva mondja, leesett tőlük az álla. Hihetetlennek tűnt számára, hogy egyszerű drótból ilyen lenyűgöző művek születhetnek. Leginkább a technika különlegessége és az így készült tárgyak egyedisége ragadta meg. Az pedig különösen izgalmas volt számára, hogy Magyarországon akkoriban senki nem foglalkozott ilyen szintű drótművészettel, így ígéretes piaci résnek is bizonyult.
– Kezdetben a drót beszerzése is komoly kihívást jelentett, nehezen találtam megfelelő minőségű és vastagságú alapanyagot. Amikor végre sikerült, és megvolt a fejemben az ötlet is, többszöri próbálkozásra sem tudtam semmi használhatót létrehozni – idézi fel a kezdeti nehézségeket. – Nem tagadom, egy-egy kudarc után sokszor a sarokba hajítottam a drótot, de mindig volt valami, ami arra ösztönzött, hogy ne adjam fel. Hosszú idő, rengeteg gyakorlás és még több óra kitartó munka vezetett el végül az Anidekor megszületéséig.
Anita kezei közül mára számtalan egyedi megrendelés került ki, ezek közül az egyik legszellemesebb talán a Rózsa Sándort ábrázoló „betyárdugó”. A megrendelő egy interneten talált fotót küldött inspirációként, majd amikor kiderült, hogy egy 70 centiméter magas szobrot szeretne, kezdődhetett is a munka.
– Ez lett az egyik legnagyobb méretű alkotásom. A személyes kedvencem azonban a balatoni tájat ábrázoló, „Akinek a szíve fáj, meggyógyítja ez a táj” felirattal készült falidísz. Az eredeti, Badacsonyt megjelenítő változat után egyedi igényre elkészítettem a Tihanyt, majd a Csobáncot ábrázoló verziót is. Büszkeséggel tölt el, hogy már több száz nyaraló és otthon falát díszítik ezek a munkák. Persze akadtak vidám, sőt kissé kalandos helyzetek is. Egy kedves anyuka év végén a tanár néniknek rendelt apró drótszobrokat. Pár nappal később sírva-nevetve hívott fel: a kislányai megtalálták az ajándékokat, és az egyiket olyan alaposan összenyomkodták, hogy felismerhetetlenné vált. Kérdezte, tudnék-e telefonon keresztül segíteni a visszaformálásban, de talán mondanom se kell, végül sajnos nem sikerült megmenteni a kis szobrocskát.
Anita mindig is a kreativitás felől közelítette meg a világot, így gyakran épp a legegyszerűbb, mindennapi helyzetekből merít ihletet, no meg persze az online térből. Most épp a színes drótokkal kísérletezik, s bár nem olyan rég használja ezeket mint alapanyagokat, egy ideje tervezi már a monumentális, soha el nem hervadó, színes drótvirágcsokrok készítését. Emellett szeretne olyan egyedi képzőművészeti alkotásokat is létrehozni, amelyek részletgazdagságukban egy festményhez hasonlóak. Legnagyobb célja azonban az, hogy külföldre is nyisson a termékeivel, ami korántsem egyszerű feladat. Bár Magyarországon kevesen foglalkoznak drótművészettel, külföldön jóval többen vannak jelen a piacon. Ahhoz, hogy sikerrel járjon, igazán egyedi ötletekre, különleges technikákra és egy kis szerencsére is szükség van.
– Rengeteg dolog kavarog a fejemben – meséli. – Jó lenne nemcsak 2D-s, hanem 3D-s, térbeli alkotásokat is készíteni, de ehhez még sok gyakorlás kell. Ugyanakkor nagyon örülök annak, hogy egyre többen vásárolnak hazai kézművesektől és őstermelőktől, ezzel is támogatják a magyar vállalkozókat. Én magam is így teszek, mert pontosan tudom, mekkora örömet okoz minden egyes megkeresés.
