Szobacicák és oroszlánok
Közismert tény, hogy a magyarországi nyomtatott sajtó fénykora a századfordulóra tehető. 1900 körül ezerkétszáz magyar és idegen nyelvű napilap, hetilap, folyóirat és egyéb nyomtatott sajtótermék jelent meg az országban. Maguk az olvasók is részt vettek az újságok tartalmának kialakításában, hiszen levélben vagy telexen be tudtak számolni szűkebb közösségük történéseiről. A Hazánk című újság 1900-as, január 1. és 5. közötti számának lapozásából kiderül, hogy ez az olvasói rovaton túlnövő tudósításláz mennyire érdekfeszítő írásokat szült. Olvasónk, levelezőnk jelenti, távirati tudósítás, majd a saját tudósítónk jelentése – volt az írások mellé írva, a gyakori levélírók idővel pénzt kaphattak a jelentéseikért.
Kép: Újságot olvasó férfiak 1905-ben. A népszerűség oka: akkor még nem volt rádió és televízió
A budapesti szerkesztőségű újsághoz természetesen leginkább a fővárosi hírek jutottak el az olvasók jóvoltából. „Nagy botrány volt tegnap este a Kertész-utca 50. számú házban, amely azután az utcán is folytatódott. Papos József házmester az új év örömére kissé mélyebben nézett a pohár fenekére és estefelé már meglehetősen rózsaszínűnek látta a világot. Vígan dudorászva haladt át az udvaron, amikor egy csinos szobacicát vett észre, ki mellette elsurranva fel akart sietni a lépcsőkön. A jókedvű házmester utána sietett, átkarolta derekát és egy cuppanós csókot nyomott a meglepett leány orcájára. Azonban a nemezis (büntető igazság) rögtön utolérte a kikapós házmestert. A felesége árgusi szemekkel figyelte minden mozdulatát és amikor látta, hogy az ura mennyire megfeledkezik a hitvesi hűségről, felkapott egy seprűnyelet és éktelenül szitkozódva rohant feléje. Papos egy darabig csak elhallgatta felesége szapora nyelvjárását, de amikor az asszony a seprűnyelet akarta megtáncoltatni a hátán, őt is elhagyta béketűrése, kiragadta felesége kezéből a seprűnyelet és a szidalmakat botütésekkel kezdte visszafizetni. Az asszony sikoltozva menekült a rabiátus férj elől és kifutott az utcára. Papos mindenütt nyomában volt és ugyancsak agyba-főbe verte az asszonyt. Az utcán is folytatni akarta a verekedést, azonban az utca népe ellene fordult és ugyancsak meggyűlt volna a baja, ha a csődületre odasiető rendőr nem veszi pártfogásába. Papos Józsefné annyira megsérült, hogy a mentők nyílt fejsebet konstatálva a Rókus-kórházba szállították. A harcias házmester ellen a rendőrség megindította az eljárást.”
„Az egyik éjjel egy bérkocsis egy úriembert vitt be a főkapitánysághoz s elpanaszolta, hogy már négy órán keresztül kocsikáztatta magát s modora után ítélve elmebajosnak látszik. A rendőrorvos megvizsgálta s tényleg elmebetegséget konstatált nála, miért is beszállították a lipótmezei tébolydába. Valószínű, hogy az illető Incse Béla nagyenyedi születésű 34 éves volt gimnáziumi tanár, aki újév napján jött Budapestre s a Metropol-szállóban lakott.”
„Az éjjel az 1222. számú rendőr a külső váci ut 53. sz. a. levő hentesüzletből gyanús hangokat hallott. Az üzlet ablaka is be volt törve, amiből azt következtette, hogy betörők járnak az üzletben. Felcsengette a házmestert s azzal ment be az üzletbe, ahol Szabó Imre kárászi születésű 22 éves csavargót találták az árupad mögött elrejtőzve. A pénzfiókok fel voltak törve, amelyek tartalmát az éjjeli látogató zsebeiben találták meg. Szabót a rendőrség természetesen letartóztatta.”
„Tolnáról írja levelezőnk, hogy Ádám Antal vendéglőjében az ünnepekre szabadságolt katonák véres csatát vívtak a halász-, hajós- és kőmives-segédekkel. Körülbelül százan vettek részt a verekedésben, valóságos véres háború kerekedett belőle, amelynek több nehéz sebesültje is támadt. A korcsmát össze-vissza zúzták. A támadást Guló Horváth István kőmives kezdte meg társaival Wittener János, Tóth István és Paucer János 7-ik utász zászlóaljhoz tartozó katonák ellen. A katonák fegyverüket használták. Halálosan megsebesülve maradt a »harctéren«: Orbán János és Szucsán István, súlyosan megsebesülve pedig Farkas János, Ezer Mihály, Potyondi Ferenc és Guló Horváth István. Ezeken kívül majdnem mindegyik résztvevő megsebesült könnyebben. A véres verekedés hírére Szegzárdról átmentek a csendőrök és összefogdosták a verekedőket. A vizsgálatot a szegzárdi törvényszék vizsgálóbirája vezeti.”
Az alábbi történet bár karácsonykor történt, január elejére jutott el levél formájában a Hazánk fővárosi szerkesztőségébe, így 1900. január 5-én jelent meg: „Szolnokon karácsony másodnapján Ábel Gergely volt rendőrbiztost éjjel borzalmas módon meggyilkolták. A nyomban megindított vizsgálat – mint tudósítónk írja – még eddig semmi pozitiv eredményre nem vezetett. A meggyilkolt rendőrbiztos felesége a borzalmas mészárlás alkalmával otthon volt. A vizsgálatot most az asszonyra is kiterjesztették, de a szerencsétlen nő nem akar semmiről sem tudni.”
„Kézdivásárhelyről írja tudósítónk, hogy Váncsa György részegen hajtott hazafelé kétlovas szekerén. A kölősi országúton az állomás közelében a részeg embert, aki szekerén elaludt, a lovak egy befagyott árokba döntötték. A szekér a jégtáblák közé fagyott. Másnap találtak rá. A szekeres is és a lovak is már meg voltak fagyva.”
A bűnügyi hírek iránt óriási volt az érdeklődés: „Balassa-Gyarmatról írja tudósítónk, hogy a Verőce melletti Sárokpusztán az ablakon át orvul agyonlőtték Jankovich nagybirtokos ötvenhat éves, öreg gazdatisztjét Schvarcz Salamont. Az öreget nagyon szerették vidékszerte s éppen ezért a rejtélyes gyilkosság mindenfelé nagy meglepetést keltett. Az orgyilkos golyója szivébe fúródott a szerencsétlen embernek, aki éppen számadásai fölé volt hajolva. Mikor felesége a lövés zajára lerohant, már holtan feküdt a földön.”
„A barcsi római katholikus templomba vasárnapra virradóra betörtek. A betörő lefeszítette az oltárok aranykeresztjeit, a csillárok drága üvegeit és pár ezer forint értékű zsákmánnyal állt odább. A barcsi rendőrség táviratozott mindenfelé a betörő után. A pécsi rendőrség is megkapta a betörő személyleírását s ennek alapján tegnapelőtt elfogták” – jelentette egy olvasó.
„Nagyváradról írja levelezőnk, hogy a tragikus véget ért László királyi herceg életirója, Thewrewk István, nagyváradi főigazgatósági tollnok az újév alkalmából sürgönyt küldött Fiumébe. A sürgöny igy szólt: József főherceg az ő Fenségének figyelmében. «Az uj század beköszöntésekor legmélyebb hódolattal leghálásabban üdvözli Fenségedet és Fenségtekre áldását kéri. T. I.» Az üdvözlő táviratra a következő válasz érkezett: «Legőszintébben viszonzom szives újévi üdvkivonatait. József főherceg.”
„Vácról írja levelezőnk, hogy Pappert Ferenc Tolna vármegye gyámpénztárának volt könyvvezetője, ki sikkasztásért és okmányhamisitásért öt évre volt elitélve, az ottani fegyházban életének 44. évében meghalt. Halálát táviratilag tudatták nejével. A lejtőre jutott hivatalnok közel 7000 forinttal károsította meg a vármegyei gyámpénztár letéti alapját. Sikkasztásaira 1898-ban jöttek rá s julius 27-én került a szegzárdi fogházba, honnan öt évre elítélve múlt évi február hó 16-án szállították Vácra. Poppert Ferencnek 5000 forintos életbiztosítéka volt, melyet az árvaszék foglalt le és tovább fizette utána a biztosítási díjakat. A biztosítási összeg most Tolnavármegye kezébe kerül, mellyel nagyrészt megtérül az árvák pénze, melyet Poppert könnyelműen elfecsérelt.”
1900 januárjában egy feltételezhetően főállású tudósító érdekes írása arról szólt, hogy meddig szabad biciklizni? Ugyanis: „A budapesti váltótörvényszék felebbezési tanácsa eldöntötte azt a kérdést, mennyi ideig biciklizik a normális ember. Egy fővárosi sportsman, biciklibaleset ellen biztosította magát. Mikor a kötvény a zsebében volt, vígan biciklizett hajnaltól napestig, sőt egy ízben ötödfél óráig egyhuzamban. Ekkor leesett a gépéről és lábát törte. A biztosító társaság nem fizette a biztosított összeget, mondván, hogy aki ötödfél órai kerékpározás után pottyan le a masinájáról, balul esik ugyan, de nem szenved balesetet, hanem maga okozta a baját. A járásbíróság a keresetet elutasította, a sportsman felebbezett, a felebbezési bíróság pedig nemcsak helyben hagyta az ítéletet, hanem a pervesztes sportsmant borsos perköltségben is elmarasztalta. A jog tehát beleszól abba, meddig biciklizik a normális ember.”
