Charlie fia apja trónjára tör?

– Sokan csak „kis Charlie”-ként emlegetik. Nem zavarja?
– Nem zavar, de a magam útját szeretném járni, igaz, szívesen veszem apám szakmai segítségét. Persze, jobban venné ki magát, ha csak Horváth Ákosként emlegetnének.

– Úgysem ússza meg, hogy lépten-nyomon összehasonlítják édesapjával.
– Ezt már jó ideje tapasztalom, mégsem akarok ezzel foglalkozni. Ha megkedvelik a lemezemet, ennek már nem is lesz jelentősége.

– Már a születése pillanatában eldőlt, hogy zenész lesz, vagy a szülei „komolyabb” pályára szánták?
– 1991 óta zenélek, mondhatni, sima út vezetett idáig. Hajón vendéglátózó apám rendszeresen hozta haza a legújabb lemezeket és videókat, éjjel-nappal ezeket a klipeket néztem. Akkoriban dobosnak készültem, egy pár dobverővel a párnán kísértem a zenéket, de végül a gitárnál kötöttem ki, majd énekelni is kezdtem és zeneszerzésre is adtam a fejem. Apám egyik legutóbbi lemezén négy számom is szerepelt.

– Első lemezén, gondolom, ennél azért több lesz.
– Most jelent meg, Mintha volna szíved címmel. Szerintem unikumnak számít ez a pop-rock lemez, melynek számai kettő kivételével az én szerzeményeim, a dalok szövegírója pedig az a Horváth Attila, akinek nevéhez annyi nagy sláger fűződik. Az album a nyolcvanas évek hangulatát idézi.

– Már megbocsásson, akkoriban legfeljebb tízéves lehetett, miféle hangulatról beszél?
– Gyerekkoromban a legjobb zenéket hallgathattam, máig ezekből táplálkozom.

– Megmutatta-e a dalokat az édesapjának is?
– Mindig kész tények elé állítottam, a végleges változatokat játszottam le neki. Nem az a fajta, aki kimutatja érzéseit, de erre a lemezre azt mondta, fantasztikus.

– Egyébként mit tanult a zenész fiú a legendás zenész papától?
– Igényességre és minőségre törekvést. Édesanyámmal együtt, jó ízléssel, minőségi zenéket ajánlottak nekem hallgatni. Mindketten példát mutattak, s bár apám a példaképem, önfejű vagyok, s van is köztünk különbség. Ő nem tud zenét írni, én pedig képtelen vagyok annyi cigarettát elszívni...