Jön a brazil csodalábú!

Széles mosoly, kusza fogak, hosszú haj – és csodalábak. A lányok megvesznek érte. Egyszer egy edzésen néhány fiatal nő átmászott az aréna kordonján, s szabályszerűen fogócskát játszottak vele – menekülőre fogta. Ő az, aki szabadrúgások és a büntetők előtt lehunyt szemmel Istenhez imádkozik, majd egy sikeres gól után nevetve táncol a pályán. S ő az, aki sír, ha veszít a csapata. Ronaldinho, a brazil futballcsillag.

Ronaldo de Assis Moreira szegény családban született 1980 tavaszán Vila Nova-ban. A família élte a brazil munkások nem éppen örömteli életét, amikor is egy nap rájuk mosolygott a szerencse: a zseni bátyja profi focista lett és válogatott csatárrá nőtte ki magát. Játszott otthon a Gremióban, majd Mexikóban, Japánban, később Franciaországban is. A focizásból szerzett pénzének nagy részét családjára költötte. Hogy két testvérének örömet szerezzen, vásárolt nekik egy úszómedencét. Ám nem sejthette, hogy ez mekkora családi tragédiához vezet: édesapjuk egy szerencsétlen véletlen folytán belefulladt a medencébe.

A kis Ronaldinho, felocsúdva apja elvesztéséből, úgy döntött, hogy követi bátyját, ő is focista lesz. Egészen kicsi korától játszott a helyi nagyágyúnak számító Gremióban. S nem is akárhogyan: a városi rivális International elleni háziderbiken nem volt szokatlan, hogy 24 gólt is szerzett egy meccs alatt. Olyan technikával játszott, amelyet még a nagyok is csak irigykedve néztek. Nevetve csavarta be szögletből a gólokat. Nagy kedvence volt Valdo, akinek autogramjával aludt el sokáig. 1997-ben pedig bekövetkezett az áttörés.

Az akkor még csak 17 éves Ronnie a serdülőválogatottal megnyerte a Copa Americát, majd Egyiptomban a vb-t is. Ő volt a torna legjobbja. Ronaldo 18 évesen a Gremio nagycsapatának oszlopos tagja, aláírja profiszerződését, s egy év múlva már állami bajnok és gólkirály. A döntőben két gyönyörű gólt lőtt, s ennek jutalmául az edző, Wanderley Luxemburgo elvitte magával az 1999-es Copa Americára is. Két példaképe, Rivaldo és Ronaldo mellett azonban még nem kapott nagyobb figyelmet, de egy góllal azért betalált. A Konfederációs Kupára a brazilok B csapatukkal utaztak, itt már főszerepet kapott. Meg is hálálta: 6 gólt csavart be az ellenfél hálójába, ezzel a torna gólkirálya lett! Innentől kezdve vált ismertté a neve a foci világában, és a média is igazi sztárként kezelte. A 2000-es sydneyi olimpián is ott volt, de hatalmas csalódást okozott mind az ő, mind a csapat játéka, még a legjobb négy közé sem jutottak.

Ekkoriban nevet váltott: mivel már a második Ronaldo volt a nemzeti tizenegyben, így hivatalos névként a Ronaldinhót vette fel, ami annyit tesz: Ronaldócska. (Az már csak trükkös véletlen, hogy a mai Ronaldo fiatal korában szintén Ronaldócskaként szerepelt a Benfica akkori válogatott védője, Ronaldo miatt.) Ronaldinho a Gremióból Európába szeretett volna költözni, de a brazil klub vezetői még a Leeds United 80 millió fontos ajánlatát is visszautasították. Szintén fölöslegesen kopogtatott a Barca, a Real, a Milan és a Bayern ajtóin is. Ám Ronaldinhót nem kellett félteni! Az ifjonc szerződése 2001 nyarán lejárt, és képes volt fél évig nem játszani, csakhogy elhagyhassa a klubot. A francia PSG-hez írt alá, ám mivel a braziloknak járt némi pénz, a két klub közötti vita miatt márciustól szeptemberig nem játszhatott. Franciaországbanaz első szezonja nagyon jól sikerült. Keményen hajtott, sorra lőtte a szebbnél szebb gólokat, akkori edzője, Fernandez mégis egyre többet piszkálta, mivel nem volt hajlandó csapatban gondolkodni, inkább magánál tartotta a labdát. Scolari így is magával vitte azért a vb-re, s milyen jól döntött! Ronaldinho afféle irányító középpályás volt Rivaldo és Ronaldo mögött. Látványos cseleivel, passzaival igen hamar közönségkedvenc lett. Bekerült a torna legjobbjaiiból öszeállított Dream-teambe, és a vb 5. legjobb focistája lett. A 2002-es álom azonban még mindig nem volt felhőtlen.

A PSG-ben sokszor csak csere volt, néha még az sem. Ennek oka lehetett az is, hogy akkoriban minden erejével a Manchester Unitedre, a Real Madridraés a Barcelonára koncentrált. Nem a pénz, hanem a játék motiválta. Végül a katalán klíma mellett döntött, tagja lett a Barcelona csapatának. 2003 őszén a Barca soha nem látott mélységekbe süllyedt, egyedül rá nem volt panasz: amikor pályára lépett, remekül irányított és óriási gólokat lőtt.  Ronaldinhónak volt köszönhető, hogy a Barca az év végére feltornászta magát a harmadik helyig, és meneteltek az UEFA-kupában is. Amikor 2004-ben távozott az akkori csapatkapitány, Cocu, és Puyol került volna a helyére, ő ezt a címet Ronaldinhónak ajánlotta, mondván: jobban megérdemli és mindenki felnéz rá. 2005 végén bekerült az év európai álomcsapatába, és neki ítélték az Aranylabdát is. A Primera Divisiont ugyanebben az évben uraló Barcánál ő a szellemi vezér, miként a brazil válogatottban is, amellyel megnyerte a Konföderációs Kupát, illetve megszerezte a vb-kvalifikációt. A 2006-os vb nagy esélyeseinek a brazilokat tartották. Ronaldinho tizennégy selejtezőn lépett pályára, négy gólt lőtt, a Barcában pedig élete legjobb formáját mutatta. Ezek után kicsit leengedett, inkább csak szédelgett a pályán, komoly megnyilvánulásai nem voltak. A vb-n nyújtott teljesítménye elmaradt a tőle elvárttól. A szokásos év végi szavazásokon, hogy ki volt az idény legjobbja, illetve az Aranylabda-szavazáson a harmadik, negyedik helyeken toporgott.

2007 elején azonban, pár nappal Ronaldo Milanóba érkezése után, az Inter és a Milan is ajánlatot tett Ronaldinhóért. 2008-ban megtörtént a csere: Ronaldinho átigazolt a Milan csapatához. Szerződése 2011-ig szól.

Kattintson bármelyik fotóra és megnyílik a képgalériánk!