Bobájkáék Dödöllén (2.)

A család voltaképpen már felettébb mérges hangulatban indult el nyaralni. Bobájkáné született Hórihorgas Estella, Penteleinének azzal dicsekedett, hogy férje, Bárió olyan szenvedélyes horgász, hogy amint hazaér a horgászatból, az akváriumban pecázik tovább.

BulvárCsontos Tibor2009. 08. 15. szombat2009. 08. 15.
Bobájkáék Dödöllén (2.)

Penteleiné született Homály Emma, a lépcsőház fantomja mindenkiről mindent úgy tudott, mintha mindig mindenütt ott lett volna. Volt egy különleges szokása: gyakran úgy közlekedett, hogy mindkét kezét a fülére tapasztotta. A ház talajszintmérője egyszer meg is kérdezte tőle, hogy miért csinálja? Penteleiné született Homály Emma kész volt a válasszal: Így akadályozza meg, hogy elröppenjenek a gondolatai.

Nos, Emmácska szemmel láthatóan hüledezett, hogy Bárió szenvedélye az otthoni pecázás miatt igencsak sokba kerülhet, mert nem két fillér folyamatosan pótolni a halakat az akváriumban. Hórihorgas Estella azonban megnyugtatta, ez nem gond, mert a férje lelkiismeretesen visszadobja az akváriumba a méreten aluli halakat.

Fagyi vagy nagyi?
Ez a kis lépcsőházi gondolatátvitel eljutott Bobájka családfő fülébe. Sértődötten kivette a gilisztákat és a csontikat a fagyasztóból, lehúzta őket a vécén, a szárított bolhákat pedig az erkélyen állva kiszórta a lakótelep légterébe. Elhatározta, hogy soha többé nem horgászik az akváriumból tévénézés közben. Legalább nem ejti többet a távirányítót sem a halak közé. Miként azt is eldöntötte, hogy ezentúl nem becézi hórihorgásznak a feleségét és ezt meg is mondja Hórihorgas Estellának. Pedig Estella értékelte a szójátékokat, hiszen egy reklámügynökségnél dolgozott és fogékony volt az ilyesmire. Amikor például a sokak által csak Enciként emlegetett Eszenyi Enikőt kinevezték a Vígszínház igazgatójának, azt mondta, hogy a vígszínházi igazgatói körleveleket ezentúl csak enciklikának fogják hívni. Büszkén emlegette, hogy az ő családjában csupa szójátékos van, tizenhárom éves Alma lányának is remek érzéke van a szavakhoz. A minap éppen arról fantáziált, hogy milyen murisnak tartaná, ha a rendőrkutya nem német juhászkutya, hanem, mondjuk, puli lenne, mert így nevezhetnék: Pulice.

Bobájkáék imádták a gyerekeket, mert tudták, hogy egyszer majd ők választanak nekik szociális otthont. Ráadásul fineszes is a lányuk. Alma a múltkor azt mondta otthon: Anyuci, ha nem adsz pénzt, hogy elmehessek a Sziget Fesztiválra, nagymamának foglak szólítani a buszon!

Mélybeugrás a földszintről
Bobájkáék kellemesen belakták a dödöllei bérelt nyaralót, amibe már az elején beleszerettek, mert ebben legalább nem termesztettek vadkendert a vietnámiak. Odakint tombolt a nyár, Alma meg is jegyezte, akkora a szárazság, hogy a fák rohangálnak a kutyák után. Bobájka Bárió családfő mégis azt mondta, hogy jobb lett volna, ha a társalgó ablakát építkezéskor a másik oldalra teszik, mert úgy több napot kapnának, ám Bobájkáné született Hórihorgas Estella megjegyezte, hogy a férjének igaza van, de ő akkor nem látná, mit csinálnak a szomszédok. Merthogy imádott kukkolni. Mások magánéletének titkos megfigyeléséhez még egy távcsövet is beszerzett. Különösen az étkezési alkalmakat kedvelte. Nem is értette, egy idő után miért szereltek fel redőnyöket a szemközti lakások ablakaira.

A bérelt dödöllei nyaralóban azonban újra hódolhatott szenvedélyének. Még annak is örült, hogy úgy látta, a földszinti lakások szerelmesebbé teszik a férjét. Emlékezett, hogy amikor Bárió még csak udvarolt neki, egyszer azt mondta: – Estella, ha nem szeretsz, kiugrom az ötödik emeleti ablakon! – Ne butáskodj, hiszen a földszinten vagyunk! – Nem baj, akkor egymás után ötször ugrom ki!

Bobájkáné született Hórihorgas Estella a történtek ellenére szerelmes volt a férjébe. Különösen, amikor Bárió semmibe vette az erkölcsöket, s azt mondogatta, az erkölcs harc a hormonok lázadása ellen! Pedig lassan már tizenöt éve, hogy összeházasodtak. És lassan tizenöt éve, hogy el is válna tőle. Az elején eléggé szokatlan volt számára a házasság. Újdonsült férje a nej minden rezdülésére figyelt. Még azt is kileste, hogy amikor felesége kettévágta a citromot, elmosta-e a kést, mielőtt kenyeret szelt vele, mert gyűlölte a citromízű kenyeret. Akkoriban kérdezte meg Estellától a szomszédja, Penteleiné született Homályos Emma: – Miért nem mutatod be a férjedet? – Minek? –válaszolta Bobájkáné: – Úgyis nemsokára elválunk, arra a kis időre meg felesleges. Tele van a hócipőm a citromos késével. Meg azzal, hogy ha kiüríti a hamutartót, azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha kitakarította volna az egész lakást. És folyton azt hangoztatja, szeretné fején találni a szöget, de én eldugom előle a kalapácsot!

Adódtak persze más pillanatok is, amikor dühös volt a férjére, és arról panaszkodott barátnéjának, Penteleiné született Homályos Emmának, hogy Bárió egy szörnyeteg. Emma persze megint csak megkérdezte, hogy miért nem válik el. – Mert nem akarom, hogy ráadásul még boldog is legyen!

Ilyen veszekedések alkalmával szokta volt Bobájka mondogatni, hogy Deák Ferenc azért volt a haza bölcse, mert agglegény maradt...

(Folytatjuk)

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek