Détár Enikő békében él önmagával

Enikő a munkában ezer fokon ég. Vezeti az RTL Klub Reflektor Magazinját, férjével, Rékasi Károllyal színpadon is jeleneteket játszik egy házasságból – ám a privát életét változatlanul a vidéki lányként megélt éveinek nyugodt hangulatában szereti eltölteni.

– A munkában a nagy pörgést szereted?
– Igen is, meg nem is. Valahogy mindig megtalálnak az ilyen szerepek, mint például a Sztárcsinálókban Poppea, akit már másodjára játszom. A görkorcsolya az újszerű feldolgozás kapcsán jött a képbe, ami számomra azért is kihívás, mert mi tagadás, kampányszerűen szoktam edzeni, aminek következtében nem tudom mindig úgy karban tartani a testemet, ahogy egy ilyen feladat elvárná. A túlpörgetett munkatempóm hátterében leginkább a túlvállalás bújik meg. Ebből adódik az is, hogy pillanatnyilag sem fizikailag, sem lelkileg nem vagyok jó állapotban. De ha premier előtt kificamítom például a vállamat, akkor is megyek és végigcsinálom, ha törik, ha szakad. Ez a hivatásom.

– Mindig is ez a kitartó hozzáállás volt jellemző rád?
– Szeretnék maximálisat nyújtani. Ebben a szakmában mindig startra készen kell állni, és akkor kell elvállalni egy munkát, amikor éppen adódik. Ugyanis lehet, hogy később ugyanaz a feladat már nem fog megtalálni. A kitartás az élet bármely területén nélkülözhetetlen, bár ahogy már említettem, a maximalizmus és a túlvállalás olykor mintha karöltve járnának: vannak dolgok, amiket fizikai képességeink határai miatt nem lehet a maximumon hozni.

– A két gyermeked között nagy a korkülönbség. Másként élted meg a két anyaszerepet?
– Teljesen másként. Persze egyik gyerek vállalása sem volt kérdéses, nagy-nagy örömmel és szeretettel vártam mindkettőjüket. A lányommal, Gigivel való várandósságkor huszonnégy éves voltam. Az élet úgy hozta, hogy a férjem és köztem 200 km távolság volt a munka miatt, de egyértelmű volt, hogy ennek a babának jönnie kell. Első gyermekes szülőként később persze a testi-lelki változásokkal együtt megtalált a felelősségvállalás terhe is, amit aztán sikerült helyre tennem. Majd amikor Zsigmonddal lettem várandós, teljes önismereti folyamaton mentem keresztül. Harminchét és fél éves voltam akkor. Tudtam már, hogy mi mivel jár, és nem érdekelt, hogy mások mit mondanak. Tisztában voltam önmagammal, azzal, hogy mit szeretnék, és ebbe belefért az is, hogy mind várandósan, mind Zsebi születése után viszonylag gyorsan vissza is menjek dolgozni.

– A külsőddel kapcsolatban is ennyire tudatos vagy?
–  Full sminkben pózolni vagy lomposan megjelenni valahol, az két véglet. Én kerülöm a túlzásokat. Úgy gondolom, akár diétáról, akár étkezésről vagy testedzésről legyen szó, elsősorban az egyensúlyt kell megtalálni. Ha bent béke van, akkor nem olyan fontos, hogy mások mit gondolnak rólad. Pár éve műtötték a térdemet. Azt követően megfogadtam, hogy a gyógytorna-foglalkozásokat nem fogom abbahagyni. Ez így is van. Hetente kétszer mindig megpróbálok időt szakítani rá. Volt, amikor komoly konditermi edzésekbe kezdtem, személyi edzővel. Kétség nem fér hozzá, hatásos volt. De mára csak a taposógép maradt belőle. Felrakom a fülest egy jó zenével, és mehet a taposás. A táplálkozásban családilag is keressük a középutat. Minden tiszteletem a biokövetőké és a vegáké, de mi a táplálkozásban nem határolódunk el ennyire végletesen. Kari születetten jó alkat, neki kevésbé megterhelő egy kiadós étkezés. Persze igyekszünk nem túl későn vacsorázni. 16-17 éves korom környékén egy barátnőm papája azt mondta, hogy ha az akkori formámat meg tudom tartani, akkor 40 éves koromban sem kell aggódnom az alakom miatt. Szerencsére a súlyom nem igazán változott. Elfogadtam önmagam a két gyönyörű gyerekemmel, a férjemmel, a munkámmal együtt.

– És ez az elfogadás kisugárzik, legyen szó televíziós munkáról vagy a Bergman-filmből színpadra állított Jelenetek egy házasságból című darabról, amely a Városmajori Színpadon is látható augusztusban. Déryné-díjas színművész vagy, és ettől az évtől A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjének tulajdonosa. Hogyan érintett a kitüntetés?
– Amikor megpillantottam a hivatalos értesítést a nagy pecséttel, mint afféle vidéki lány, először azt hittem, valami büntetést kaptam. Persze aztán nagy volt a megdöbbenés. Az ember sokszor áltatja magát, hogy nincs szüksége kitüntetésekre, hisz szerelemből választottam a férjemet, jöttek a gyerekek, a kellemes családi hangulat megadatott, miért is kellene más? De hát elégedettség ide vagy oda, igenis jólesett az elismerés.

– Mi a kedvenc tevékenységed, amikor már végképp kimerülnek az „akkuk”?
– Alvás, alvás. Ezt a mindennapokban sajnos, sokszor megvonom magamtól. Az elmúlt vasárnap például nem dolgoztam. Kimentem a ház elé összesöpörni a lehullott cseresznyét, kitakarítottam a kutyakennelt, délután vártam a férjemet, és mindez akkora örömmel töltött el. Zsigmond most a nagyszülőknél van, így sokkal többet tudok beszélgetni a lányommal. Szoktam mondani, hogy a színészmesterség mellett már elvihetnék egy kamionsofőri és egy rakodómunkási állást is, hisz annyit jövök-megyek és vállalok, de azok az apró örömök, amiket a gyerekek tudnak adni, felérnek egy újratöltéssel. 

Fotó: RTL Klub Sajtoklub Bársony Bence 
Stylist: Frank Patrícia és Szekerák Ádám

Forrás: Diéta és Fitnesz