Halott a bögrecsárdában

Az áru Török- meg Olaszországból érkezett, ő pedig Vas és Zala megyében terjesztette. S hogy végképp ne unatkozzon, nem állt tőle távol a zugitalmérés sem.

Ismét hallotta a kopogást az ajtaján.
– Jól van, na, jövök már – kapott kendőt a fejére, s elfordította a kulcsot a zárban.
A bejárat előtt két férfi állt.
– Csókolom, Joli néni – köszönt egyikük. – Volna egy felese? – léptek beljebb.
Az asszony egyiküket ismerte, a társát viszont hirtelen nem tudta hová tenni.

– Persze, hogy van, tudjátok, hogy nálam mindig van. De azért jöhettetek volna korábban is.
– Nem lehetett, tudja, hogy az erdőben mindig sötétedésig dolgozunk.
– Persze – hagyta rájuk az asszony –, üljetek le! – fordult egy székért a szobába.
A két férfi utána nézett, majd egymásra, s bólintottak.
– Azt a szobát említette… – súgta egyikük, mire a másik ismét bólintott. Közben Joli néni visszaérkezett a székkel, s hamarosan poharak is kerültek az asztalra.

– Melyikből szeretnétek? – nyitotta a kamra ajtaját az asszony.
– Abból a vegyesből, amit múltkor is adott – lépett utána a férfi. Az asszony leemelte a polcról a műanyag flakont, amikor a férfi meggondolta magát. – Nem inkább abból a tiszta szilvából – mutatott a legfelső polcra. – Annál jobbat sehol sem lehet inni.
Az asszony nyúlt az üvegért, de nehezen tudta elérni.
– Majd inkább én – segített készségesen a férfi az üvegért. – Van körtepálinkája is? – olvasta a feliratot az egyik üvegen. – Megkóstolnám azt is.
– Na jól van, amelyiket akarod, de ne hagyjuk magára a barátodat, hátha fél egyedül – kedélyeskedett az asszony, majd mindkét üveggel kiléptek a szűk kamrából.

A barát éppen akkor lépett ki a szoba ajtajából, kezében bonbonosdobozzal.
– Hát te mit kerestél a szobában? – nézett rá az asszony. – És az hogy került hozzád? – emelte fel a hangját.
Jolán néni a bonbonosdobozban tartotta az aranyait.
– Szóval ezért jöttetek? – emelte a botját. – Takaródtok azonnal a házamból!
A két férfi kényszeredetten egymásra mosolygott.
– Csendesebben, mert még meghallják a szomszédok – csitították az idős nőt, ám annak több sem kellett, még hangosabban kiabált, s nyitotta az ajtót.

A két férfi hamar kívül került, majd amikor az egyikük lelépett a tornác lépcsőjéről, megfordult, s megragadta a még mindig perlekedő asszony nyakát.
– Elhallgass, vén boszorkány!
Joli néni megpróbálta lefejteni magáról a férfi kezét, meg is karmolta, de hiába, az vasmarokkal fogta. A néni teste pedig lassanként elernyedt. Ekkor a férfiak visszaléptek a konyhába, összekapkodták az aranyat meg némi készpénzt. Amikor pedig ismét kiléptek a házból, megragadták az áldozatot, és a ház háta mögött lévő budiba húzták, aminek az ajtaját rá is kallantyúzták.

►

Így gyilkolták-e meg özvegy Horváth Sándorné született Kiss Jolánt, vagy sem, azt teljes bizonyossággal csak akkor fogjuk megtudni, amikor az elkövetők részletes beismerő vallomást tesznek, s az egyezik a bizonyítékokkal. Most mindenesetre az ábrázolt mód a legvalószínűbb, tudtam meg az özvegy aktáit leporoló Prácser Gábor alezredestől Szombathelyen, a Vas Megyei Rendőr-főkapitányságon. Szavait alátámasztják személyes, gersekaráti beszélgetéseim is.

►

– Olyan volt nekem Joli néni, mintha a másodig anyám lett volna – törölgeti a szemét Méhes Ferencné, a település iskolájának a gondnoka, akit a munkahelyén értem el. – Hiába lakott egyedül, nem hagytuk magára.
A gyilkosság előtti napon, hétfőn is járt Joli néninél Méhesné lánya, akivel megüzente, kéri, hogy mosnák ki a hűtőgépét, neki már nehéz hajolgatnia. A lánynak azonban csak szerdán jutott eszébe, hogy átadja az anyjának az üzenetet. Méhesné pedig ment is azonnal, ám az ajtót zárva találta. Talán pálinkát főzet, találgatta Méhesné, vagy átment a közeli Rádócra ahhoz a nénihez, akivel a kórházban ismerkedett össze. Amikor viszont az utolsó, félkilences busszal sem érkezett meg Joli néni, akkor a férjével és a szomszéddal, Karátföldi Józseffel együtt keresni kezdték. S mivel az ajtót ők is zárva találták, körülnéztek az udvaron is.
Pár perc múlva, 21.10-kor érkezett a bejelentés a rendőrségre.

►

– Szinte az egész falut kihallgatták, csak valahogy bennünket kerültek el – ültet le a konyhájában az egyik szomszédasszony, aki nevének mellőzését kérte. – Ezért aztán mi jelentkeztünk, hogy hátha tudják használni az információinkat.
– Mert valószínűleg éppen abban az időben jártunk a ház előtt, amikor a gyilkosság történt – toldja meg a felesége szavait a férje.

A házaspár abban az időben akarta elcserélni Mitsubishi típusú autóját egy Volkswagen Golfra. Hirdetést adtak fel, mire jelentkezett egy soproni nevelőtanár, hogy őt érdekelné az ügylet. November 17-re, este nyolcra beszélték meg, hogy hívni fogja a házaspár. Mivel akkoriban még nem terjedt el a mobilkészülék, s vezetékes telefonja sem volt a házaspárnak, utcai fülkéhez indultak.

– Ködös, borongós este volt – emlékezik a férfi –, az utca meg saras, éppen akkor fejezték be a csatornázást. Ahogy megyünk az úton, látjuk, hogy Joli néni előtt áll egy téglaszínű autó. Mondom is a feleségemnek, nézd, ott a mi Golfunk.
– Vagyis amilyen kocsit vásárolni akartak – vetem közbe.
– Pontosan. Amikor aztán közelebb értünk látom, hogy mégsem Golf az, mert annak olyan kör alakú lámpája van, ennek meg négyszögletes, mint a Ford Fiestáknak.
– Meg merne esküdni rá, hogy ilyen típusú kocsi volt?
A férfi magabiztosan válaszol:
– Hogyne, hiszen gyerekkorom óta a kocsik bolondja vagyok. Egyébként is alaposan megnéztem azt az autót, hiszen az út közepén állt, mintha csak éppen beugrott volna valamiért a gazdája, nekem meg kerülgetnem kellett a sárban.

►

Az információ valóban nagy segítséget jelentett volna a nyomozóknak, ha megtalálják azt a kocsit. Hiába ellenőriztek azonban számos Ford Fiestát, egyikük sem lehetett abban az időben Joli néni háza előtt. Talán ha a rendszámra is emlékezne a pár. Erre azonban még hipnózisban sem voltak képesek.

A gyilkosok keresését egy év múltán függesztették fel, egészen az utóbbi időkig, amikor ismét értékes információk birtokába jutottak a nyomozók. A fejlemények publikus részleteire hamarosan visszatérünk.

A sorozat legújabb darabját – Vétlen lövés vagy kivégzés?  címmel – a Szabad Föld ma megjelent 49. számában olvashatják!