Schwartz Dávid: karaoke után show jön

Egy szentendrei kávézóban ülünk, melynek neve jól kifejezi a hely hangulatát is: Kedves. Az alig tizenkilenc éves fiú, Schwartz Dávid, fekete pólóban és világoskék farmerban érkezik az interjúra.  Amikor belépett az ajtón, a pultos lány felismerte és elmosolyodott.

– Gyakran felismernek az utcán?
– Szentendre kisváros, mindenki ismer mindenkit. Sok barátom van, akikkel esténként bejövünk a kávézókba beszélgetni. Ilyenkor előfordul, hogy odajönnek hozzám és gratulálnak, mert megismertek a Fábry Showból. Bevallom, ezt a helyzetet még nem igazán tudom kezelni. Egyszer egy olyan idős lány, mint én, Művész úrnak szólított...

– Mióta foglalkoztat a zene?
– Már óvódás koromban sokat énekeltem, persze akkor még nem voltak olyan ambícióim, mint most. A szüleim hallgatták a Sláger Rádiót, így én is a 60-as, 70-es évek zenéim cseperedtem fel. A Walt Disney rajzfilmek zenéit egytől egyig dudorásztam. Az általános iskolában az énekórát szerettem a legjobban. Tízéves koromtól népdalversenyekre küldött az énektanárom, így kerültem közelebb a szerepléshez.

– Mikor volt az első komolyabb versenyed?
– Úgy öt éve keresni kezdtem a lehetőséget, hol tudnék újra versenyezni. Egy budapesti szórakozóhelyen éppen akkor hirdették meg a karaoke bajnokságot. A zsűritagok magyar előadóművészek voltak, a kritikáikból sokat tanultam. A versenyen a kezdő körben több mint kétszázan voltunk, majd a legutolsó estére már csak tizenketten maradtunk. Főként populáris nótákkal indultam, mint Elton John vagy Gareth Gates dalai.

– Hogyan kerültél a Fábry Show-ba?
– Kicsit pihentetnem kellett az éneklést és a versenyzést, mivel következett az érettségi. A vizsgák után szereztem tudomást a Fábry Sándor műsorában induló nagy karaoke versenyről, s azonnal tudtam, hogy ezt a lehetőséget nem hagyhatom ki. Jelentkeztem, gondoltam: lesz, ami lesz. A casting egy budapesti étteremben zajlott, a Ghost betétdalával készültem. Néhány nap elteltével felhívtak, hogy bekerültem a következő fordulóba, amelyet már a Fábry Showban rendeznek, s látható lesz a tévében is. Otthon, a családom körében bohóckodtam, és próbáltam úgy elénekelni a We are the World című dalt, ahogyan azt ténylegesen előadják: minden mondatot más énekel, így minden mondat más hangszínt jelent. A szüleim szerint nagyon jól utánoztam az énekeseket. így a Fábry Showba is ezt a dalt választottam.

– Hogyan értesültél a győzelmedről?
– Az első forduló után még nem mondtak semmit, s hiába volt sok kedvező visszajelzés,nem ittam előre a medve bőrére. Az eredmény a döntő utáni héten derült ki, telefonon kaptam a hírt.

– Mi változott azóta?
– A verseny előtt is akadtak már felkéréseim, de azután a számuk nőni kezdett, sőt mind a mai napig e műsornak köszönhetem elsősorban, hogy megkeresnek. Szerencsémre mindenhol szeretettel fogadnak. Ezért imádom ezt a szakmát.

– Voltak már önálló fellépéseid is?
– Igen, eddig három olyan koncert volt kis csapatommal Szentendrén, melyeket nevezhetünk önálló fellépésnek is. Az elsőre inkább barátok, közeli ismerősök, rokonok jöttek el, aztán már egyre többen lettek kíváncsiak a műsorra.

– További céljaid?
– Saját dalokon gondolkodom, tervezek egy stúdióalbumot is. Az érettségi után a gimnáziumban kereskedelmi szakmenedzser képzésen maradtam, de abbahagytam, és jelentkeztem a Kőbányai Zenei Konzervatóriumba magánének szakra. Sikeres felvételi után jelenleg itt tanulom a muzsika csínját- bínját.

– Van példaképed?
– A mai pop világából Pinket és Beyonce-t emelném ki. A show, a hangjuk, a dalaik káprázatosak. Szeretem még Celine Diont is. S a két, nemrég elhunyt ikon is nagy kedvencem: Pavarotti, és Michael Jackson. Mindkettejük életcélja volt, hogy segítsenek a rászorulókon. Egyszer szeretnék én is hasonlóképpen tenni, mert úgy gondolom ezzel együtt érvényesül a zene igazi értelme.

– Az első ilyen koncertedet hogyan képzeled el?
– Hmm...érdekes kérdés. Nem lennének rigolyáim, nem kérnék tömérdek gumicukrot a szobámba, sőt aranyozott kanapét sem... A színpadi díszlet biztosan fantasztikus show-elemeket tartalmazna, lenne konkrét témája, mint legutóbb például Pink cirkuszi díszlete. Sok táncossal lépnék fel, és szeretnék szinte összeborulni a közönségemmel. De csodás lenne...