Kárenyhítés tüzet nem látott lakásra?

Ennek oka, hogy közvetlenül nem kapnak kézhez egy fillért sem az adományból. Ami úgy gyűlt össze, hogy a tragédia után a város önkormányzata bankszámlát nyitott, melyre szocialista képviselők 1 millió forintot utaltak a tiszteletdíjukból. De megnyitották bukszájukat a miskolciak is, az adakozásból végül 2 millió 200 ezer forint kerekedett, amiről a lakók úgy gondolták, az elszenvedett károk arányában majd szétosztják közöttük.

Másként döntött viszont az önkormányzat ifjúsági, szociális és sportbizottsága: osztogatás helyett a 2 millió 200 ezer forintot a lépcsőház tűzjelző-füstérzékelő berendezésének kiépítésére, villámvédelmére fordítják, s rendbe teszik a ház elektromos hálózatának érintésvédelmi rendszerét is. A munkák elvégzése után megmaradt összeg a közös költség kasszájába folyik; s a lakóknak kevesebbet kell majd fizetniük.

A megoldás nem aratott tetszést, sok érintett ágált ellene. Először is azért, mert a tragédia után az önkormányzat azonnali segélyt folyósított néhány károsultnak. Ennek összege attól függött, mekkora kár érte, volt-e biztosítása, milyenek az anyagi körülményei, és így tovább. Amiért köszönöm járna, ahelyett reklamáció zúdult rájuk: „miért csak néhányan, miért csak annyit, amennyit”? Ráadásul egyik-másik kérelemről kiderült, hogy enyhén szólva is „megalapozatlan”. Volt, aki élettársi minőségben igényelt támogatást, ami még „elment” volna. Ám a pénzt – erre a benyújtott számlák alapján jöttek rá – tüzet sose látott saját lakásának rendbetételére költötte. Az ilyen „ügyeskedés” szülte az elhatározást: a lakóknak a lépcsőház rendbetételére, újabb tűzesetet megakadályozó védelmi rendszer kiépítésére van szükségük, nem veszekedésre, hogy ki mennyit kapott (volna) az összegyűlt adományból.