Oláh Ibolya a kimerültség szélén

– Komoly témákra váltottál?
– Új lemezemen tényleg sok a mélyebb gondolat, melyeket Orbán Tamás és Valla Attila szövegírók öntöttek végső formába. Mivel jól ismernek, tudták, miről szeretnék énekelni. A Ki a rossz, ki a jó? című nótában például a rasszizmus és a gyűlölet kérdéseit boncolgatjuk. Ebben az országban már a szomszédok is alig tudják egymást elviselni, messziről látszik az embereken a feszültség, a depresszió. Lehet jó egy cigány? Vagy attól jó valaki, ha nem cigány? Nem könnyű eldönteni, hogy ki a rossz és ki a jó. Magamat tisztességes romának tartom, mégis azok alapján ítélnek meg, akik nem tudnak, vagy nem akarnak kiemelkedni a mocsokból.

– Nem lehet könnyű, még akkor sem, ha sikeres ember lett belőled.
– Miután ezt a saját bőrömön érzem, fontosnak tartom, hogy énekeljek róla. Engem kezdettől fogva félreismernek: Oláh Ibolya a kezelhetetlen, az öntörvényű, a balhés csaj – elegem van abból, hogy magyarázkodjak. Alapjában véve nyugodt természetű vagyok, s határozott véleményem van a dolgokról. Tudom, hogy a siker kulcsa a kreativitás, a szorgalom és a kitartás. Emellett azt is megtanultam, hogy muszáj lázadni, mert különben eltaposnak. Hat éve vagyok a szakmában, ez idő alatt jócskán kaptam pofonokat, amelyektől csak megerősödtem.

– A kezdeti lendület gyorsan elszállt. Négy évig nem készült új lemezed.
– Ez nem csak az én hibám. Azok, akik mellettem voltak, lemorzsolódtak. Rá kellett jönnöm, hogy egyedül kell helytállnom. S ez nagyon nehéz.

– Bizalmatlanabb vagy a szakmabeliekkel?
– Nem, sőt nagyon nyitott vagyok, sokat tanulok tőlük. Nem kell félteni: elég nagy a szám. Ha valamit elhatározok, azt tűzön-vízen át megvalósítom. Ezért áldozatokat is kell hoznom. Keveset alszom, mert egyfolytában kattog az agyam. A kimerültség szélén állok, orvoshoz járok.

– Orvoshoz?
– Most is onnan jövök... Jó lenne egy kicsit pihenni, de a jelek szerint erre még várnom kell. Szerencsére munkamániás vagyok, s amit csinálok, szórakoztat. Sokan azt hiszik, ez a szakma csak csillogásból-villogásból áll. Hát nagy tévedés: hogy valaki hitelessé váljon, azért keményen meg kell dolgoznia.

– Ezzel szemben a Megasztár a külsőségekről szólt.
– Hawaii, dj, napfény volt. Aki ezt nem tudta, az pofára esett. Az viszont, hogy kemény, szókimondó és határozott vagyok, azt részben a Megasztárnak köszönhetem. Nem hagyom, hogy mások beleszóljanak az ügyeimbe. Rosszul vagyok az okos emberektől.

– Ha hagynád magad vezetni, nem itt tartanál?
– Hogy négy évig nem nagyon lehetett rólam hallani, az tudatos volt. Nem celeb szeretnék lenni, hanem olyan előadó, akit a munkássága alapján ítélnek meg. Készülök egy színházi produkcióra is, illetve nagyon szeretnék egy lemezbemutató koncertet, ahol humor, próza, ének váltja egymást – s a másfél órás önvallomás végére kiderül, ki is vagyok valójában.

– Lemezteleníted magad, mint a lemezborító fotóján?
– Bártan vállaltam a művészi aktfotózást. Szerintem szép testem van, nincs mit takargatnom.

– A nyuszis magazin nem kért még fel?
– Nem tudnának annyit fizetni, hogy levetkőzzek nekik. Egy újabb fotósorozaton szeretném a tetoválásaimat is megmutatni, mivel a testemre életem legfontosabb történései vannak rávarrva. Tizennégy nevelőotthon, három nevelőszülő, örök bizonytalanság. Mélyről jöttem, és most sem vagyok sokkal jobb helyzetben.

– Csak most már ismertebb vagy.
– A nevem a védjegyem. Annak ellenére is érdekesnek tartanak, hogy évekre kivontam magam a forgalomból. Azok is eljönnek a koncertemre, akik utálnak. Az utcán egyesek elküldenek a francba, mások meg negédesen cseverésznek velem. Persze, sok a pozitív visszajelzés is, aminek nagyon örülök. Amúgy minden helyzetben feltalálom magam.

– Múltbeli történeteidet mindmáig cipeled magaddal?
– Lezártam a múltamat, előre szoktam nézni. Apró lépésekkel valósítom meg a céljaimat, nem akarok semmit sem azonnal. Most például tervezek egy koncertet az új dalaimból, s már dolgozom a következő lemezemen is, ami várhatóan decemberre elkészül.

– A régi megasztárosokkal tartod a kapcsolatot?
– Egyedül Tóth Verával. A múltkor elmentünk bulizni, még táncoltunk is. Különben nem szoktam szórakozóhelyekre járni, jobban érzem magam otthon. Partikra, fogadásokra sem megyek el, nem szeretem a kötelező mosolyokat.

– Sokat változtál?
– Semmit nem változtam, mindig ilyen voltam. Régebben habzsoltam az életet, éjszaka buliztam, nappal aludtam. Aztán egyszer csak beláttam, hogy nem lehet a züllés az életcélom. Kerestem és megtaláltam a saját utamat. Tanultam is, meg tudom fogalmazni a gondolataimat, szerintem nem bánok rosszul a szavakkal.

Nos, a krónikás tanúsítja: Oláh Ibolya sokkal megfontoltabban és higgadtabban beszél, mint a Megasztár döntője után. Azóta hat év telt el: befogadta a szakma, megjelent három lemeze, főszerepet játszott egy mozifilmben. Elismeréseket kapott, legutóbb a Szenes Iván felesége emlékére alapított díjat vehette át. Igazi barátai, hűséges rajongói kitartottak mellette – ahogyan nevelőanyja, Anyácska is, aki éppen telefonon hívja, így hát befejezzük a beszélgetést. Ibolya széles mosollyal kösözn el...

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik képgalériánk!