Bennünk élő ősapánk

A lipcsei Max Planck Intézet vezetésével zajló kutatások során a Neander-völgyi leletekből származó csontok sejtmagjait elemezték és hasonlították össze ma élő emberek sejtmagjaival. Eszerint minden ma élő ember – kivéve az afrikaiakat – hordoz magában valamennyi Neander-völgyi örökséget. A 30 ezer éve kihalt elődünk génjeinek bizony ma is 1-4 százalékát hordozza az európai, amerikai és ázsiai lakosság minden tagja.

Azért különösen megdöbbentő, hogy például pápua és kínai emberekben is megtalálták a közös géneket, mert egészen biztos, hogy az előember nem fordulhatott meg ilyen távoli helyeken. A modern ember, aki már olyan, mint a mai, Afrikából származik. Az innen kivándorolt csoport a Közel-Keleten találkozott a Neander-völgyiekkel mintegy 50 ezer évvel ezelőtt. Ezt követően 20-25 ezer évig élt egymás mellett, és – most már tudjuk – egymással keveredve. Tudósok szerint európai elődünktől örökölhettük például a hidegtűrést.

Egy már kihalt faj genetikai elemzése különösen nehéz elsősorban a szennyeződés miatt. De most, egy új technika segítségével ki tudták zárni a külső DNS-szennyezést, így meg tudták fejteni az örökítőanyag jelentős hányadát. A lipcsei szakemberek az elkövetkező időben a DNS-analízis révén szeretnének többet megtudni a Neander-völgyiek anyag-cseréjéről, agyuk fejlődéséről és beszédképességükről.

A Homo neanderthalensis maradványait kőfejtők találták meg a németországi Düsseldorf közelében lévő Neander-völgyben 1856-ban. Robusztus testfelépítésük volt, s hozzánk képest rövid végtagjaik. Mindig kevesen voltak, egy időben legfeljebb csak ezren, és nem voltak túlságosan termékenyek, az asszonyok csak többévenként estek teherbe.