Megtalálja Attila sírját!

Sokan kutatták már Attila sírját. Többen azt állítják, tudják, hol rejti a föld. Móra Ferenc változatát sokan ismerik: hármas érckoporsóban temették el a Tisza medrébe.

Lánszki Imre imádja a gombákat. Hegyoldali lakása teraszán mutatja legutóbbi „zsákmányát”, érkezésem előtt igen értékes és különleges csemegét szedett a budakalászi erdőkben. Hogy mi köze van a gombászásnak Ős-Budavárhoz és Attila sírjához? E két dolog Lánszki Imre esetében szorosan összefügg. Ha nem volna szenvedélyes természetjáró, talán sosem kezd el érdeklődni történelmi múltunk iránt, és nem véli felfedezni a hun király temetkezési helyét.

– Tíz évvel ezelőtt egyik barangolásom során a növénytársulások, a felszíni formák különlegessége, illetve a szabályos formájú épületmaradványok alapján megfogalmazódott bennem, hogy itt valamikor egy várnak kellett állnia – pörgeti vissza emlékeit az amatőr kutató. – A Nagy-Kevély-hegy keleti oldalának előterében húzódó „Nevesincs hegyen” a helyben kitermelt és alakított kövek mellett más földrajzi környezetből odakerült, más geológiai szerkezetű, a természetestől lényegesen eltérő, emberi kéz által formált alakzatokat találtam.

Az ökológus gyanút fogott. A jelek szerint nem lehetett egyszerű kőbánya, mivel a fenyővel benőtt hegyoldalon és hegytetőn külső-belső falak, utak, földalatti járatok bukkantak elő. A kutató talált két víznyerő helyet is – iható vízzel. Pontosan rögzített alaprajzzal a birtokában térképeket kezdett keresni, s hamar rá is lelt egy légi felvételére, melyre az alaprajzot „ráillesztve” beigazolódtak a feltételezései. Az infravörös képeken, illetve a NASA űrfelvételein pedig további keresésre érdemes alakzat is feltűnt.

Ezzel persze még semmi sincs bizonyítva. Hiteles történelmi adatok kellenek arra vonatkozólag, hogy állhatott-e ezen a helyen Ős-Budavára, és itt rejti-e a hegy belseje Attila és Árpád sírját. Lánszki Imre minden hozzáférhető könyvet, történeti forrást, levéltári anyagot, korabeli metszetet, térképet, katonai vázrajzot áttanulmányozott, és egyre erősödött benne, hogy a magyar államiság első világi központja a Pilisben volt.

– Semmi okom nincs, hogy ne higgyek a letűnt korok krónikásainak. Az 1500-as és 1600-as évekből származó metszeteket jó térszemlélettel, helyismerettel és térinformatikai modellezésekkel pontosan lehet értelmezni az általam megjelölt helyre. De amíg nincs meg minden kétséget kizáróan a hun király, a honfoglaló, honalapító vezérek lakhelye, végső földi nyughelye, addig nem hagyhatom abba a kutatást. Már csak azért sem, mert levéltári adatok, hajdani krónikaírók is igazolják, hogy Árpád fejedelem Attila várában rendezkedett be.

Egyre messzebbre megyünk vissza a történelemben, dokumentumokat nézegetünk a számítógépes archívumban. A kutató régi térképek kópiáin rámutat a Sicambria névre. Ennek létét tanulmányok tucatjai erősítik meg, a krónikákban 1700-ig említik. Legyen elég annyi: a hunok birodalmi központjának számító település Attila vára köré épült, s ezen a helyen jött létre később Ős-Buda.

– Attila a Sicambria területén lévő egyik védvonali erődöt alakította át magának. A vár nem erőd jellegű, hanem kőalapokra épült faszerkezetes, szakrális, északi típusú vár volt, melyet a hun király tizenöt évig használt. A honfoglaló magyarok Árpád vezetésével tudatosan keresték e helyet, egyes források szerint a fejedelem nyughelye is itt van. Györffy György történész az Árpád-kor földrajzáról írott művében pontosan meghatározza: „a Kevélyek oldalában, egy bányában temették el.” Nos, helyszíni vizsgálódásaim során megtaláltam ezt a helyet.

Az Árpád-házi királyok mindegyike birtokolta a várat. István is lakott itt, s vadászott a környéken. A bolgárok elleni győztes hadjárata után, 1018-ban a vár alatti nagymezőn alapította meg Fehéregyházát (Alba Ecclesia), előbb kolostort, majd templomot építtetett, amit még életében Nagyboldogasszonynak szenteltek fel. Régi ábrázolások segítségével a vár későbbi története is nyomon követhető. Királyi országló központként 1256 után már nem tartották számon. A történelem viharai sem kímélték, többször kifosztották, a templomot lerombolták.

– Attila utolsó nyugati hadjáratából Sicambriába visszatérve az akkori szokás szerint újabb feleséget választott magának – kezdi a hun király sírjáról szóló történetét Lánszki Imre korabeli forrásokra, köztük a krakkói kódexre hivatkozva. – A nászéjszakán a hun király meghalt, s a vár alatti mezőn ravatalozták fel, ott tartották meg a tort. Jordanes és Priskos rétor leírása alapján még aznap, az éj leple alatt el is temették egy titkos helyen. A beavatott gyászkíséret bement a halmok alá, majd az üreget Csaba királyfi egy hatalmas kőtömbbel bezárta. Ezek után lenyilazták a szolgákat, a helyszínt pedig elárasztották vízzel. A tiszai temetés csak későbbi korok irodalmi alkotásaiban tűnik fel! Az arany-, ezüst- és vaskoporsó is az írói fantázia műve, de mégsem teljesen alaptalan, mivel a vélt temetkezési hely földrajzi nevei közt ott van az Aranylyuk-barlang, az Ezüst-hegy, illetve a környékbeliek Vas-lápnak nevezik magát a szertartás helyszínét. Teljes joggal, hiszen a szikla oldalában van egy nagy mennyiségű vasat tartalmazó kőtömb.

Történeti források utalnak arra is, hogy a hun kapitányokat (Keve, Kadocsa, Réva) ősi hun szokás szerint titokban a „halmok alá” temették el. Anonymus pedig ezt hagyta az utókorra: „Az Úr megtestesülésének kilencszázhetedik esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebből a világból. Tisztességgel temették őt el egy kis folyónak a forrása felett, amely kőmederben folyik alá Attila király városába. Egyszersmind ott a magyarok megtérése után a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére egyház épült, amelyet fejérnek hívnak.” A kis folyó és háromágú forrása ott van a régi térképeken. És a valóságban is árulkodnak nyomaik.

Lánszki Imre sorra beazonosította a szakrális helyszíneket, megtalálta azt a nagy mezőt, ahol a hun királyt felravatalozhatták. Régészekkel, barlangászokkal 6-10 méter mélyen felfedezett egy barlangrendszert. Műholdas és infravörös felvételeken is jól kivehető az U alakú belső udvar és a várfal. Néhány hónappal ezelőtt műszerekkel bemérték a gótikus stílusban épült Nagyboldogasszony-templom alapjait. Rögzítették a hévízzel táplált királyi fürdő és a fölötte lévő víztározó helyét – ezeket a nyáron szeretnék feltárni. A helyszínen szemlélődve engem az izgat a legjobban, hová vezethet a vár főfalának még kibontatlan alagútja, melyet egy német katonai vázlatrajz alapján leltek meg. Nézzük az emberi kéz nyomát őrző sziklát, a kiszélesedő bejáratot egy fedőlappal zártak el.

– Itt a sírhely! – érzékenyül el kalauzom. – Kívülről persze nem lehet bejutni, a hegy gyomra felől kell megközelíteni. Nekem meggyőződésem, hogy a szikla belseje a hun kapitányok és Attila sírját rejti, és minden bizonnyal Árpád vezér maradványait is itt találjuk.

Hamarosan szakértők látnak neki a helyszín vallatásának. Mi meg várjuk a szenzációs híreket.