Drakula gróf igaz története

Román történészek szerint a havasalföldi fejedelem csupán lejárató propaganda-hadjárat áldozata. Egyáltalán nem volt szörnyeteg, csak kemény legény. Ezt igyekszik igazolni a bukaresti Román Nemzeti Művészeti Múzeum most megnyílt kiállítása. Festményekkel, korabeli kéziratokkal, levelekkel támasztják alá, hogy semmivel sem volt kegyetlenebb, mint bármelyik korabeli nagyúr. És csak a Nyugat csinált belőle fenevadat. A múzeum munkatársai szerint a Drakula (nevének jelentése kb. Sárkányfi) köré szőtt legendák arra szolgáltak, hogy a félig ismeretlen Kelet-Európát primitívnek és minden gonosz forrásának mutassák be.

Nem lesz könnyű a gróf sajtóján javítani. Az ír Bram Stoker 1890-ben találkozott Vámbéry Ármin magyar professzorral, aki először mesélt neki a havasalföldi uralkodó, III. Vlad, azaz a későbbi Vlad Ţepeş (Vlad, a „karóbahúzó”) legendájáról. E karakter nyomán hatévi kutató­munkával alkotta meg Stoker a figuráját. Bár hihetetlen, de Stoker sosem járt Kelet-Európában. A regény a négy fal közti kutatómunka iskolapéldája. Sokáig gondolkozott a cselekményen. Többek közt a British Libraryben és Whitby könyvtárában kutatott. A regény 1897-ben megjelent, és azonnal hatalmas sikert aratott. Azóta számtalanszor kiadták és többször is filmre vitték a világ legismertebb rémtörténetét.

Őszintén szólva, volt mire alapozni a sztorit. Például Drakula egyik saját kezű levelére. „Asszonyokat, férfiakat, fiatalokat és időseket öltem meg, összesen 23 884 török és bolgár vére folyt, és azokat még nem is számoltam, akik a házaikban égtek” – olvasható 1462-ben írt levelében. III. Vlad ugyanis többször vezetett rab¬lóhad¬járatot az említett népek települései ellen, de például Erdélybe is többször betört seregével. Halála körülményei sem tisztázottak: a legismertebb változat szerint 1476-ban, 45 éves korában került török kézre és karóba húzták. Tehát nehéz lesz tisztára mosni. De legalább vámpír biztosan nem volt. Vagy ki tudja...?