Szemekben él a szerelem

Háromnegyed évvel az Oscar után ért ide hozzánk a Szemekbe zárt titkok. Bevallom, némi habozás után ültem be a moziba. Iszonyú hosszú, ráadásul argentin... De örülök, hogy mégis megtettem, mert nem is tudom, mikor láttam utoljára ilyen gyönyörű filmet.

Pedig álmosítóan lassan indul. De utólag arra is azt mondom, így volt jó, mert aztán tényleg hömpölyög. Egy 25 éves nyomozás és egy 25 éves szerelem egymásba fonódó története, kevés szóval, csodálatosan fényképezve. A középkorú nyomozó, Benjamin (Ricardo Darin) két és fél évtizede rágódik azon a bűnügyön, ami kettétörte a karrierjét. És rágódik az ugyanannyi év óta be nem teljesülő szerelmén, amit szép főnöknője (Soledad Villamil) iránt érez. Visszatér és újrajárja a rég kihűlt nyomokat, egészen a megdöbbentő végkifejletig.

A történet krimi, romantikus szerelmi történet és történelmi háttértabló egyszerre. Remek a sztori is, de mindenekelőtt a két főszereplő játéka lenyűgöző. Simán, minden smink nélkül át tudják hidalni a 25 évnyi időtávot. Elhisszük nekik, hogy ennyi idő után is él a szerelem. És ugyanilyen hiteles ennek a sötét oldala is a krimiszálon. De az összes többi szereplő is kiváló.

A nagy, sötét, latinó szemeikben pedig végig ott tükröződnek a titkok. Melyekre, szerencsénkre, a végén fény derül.