Támadnak a kibercsapatok!

A kiber (cyber) görög eredetű szó, főleg az irányítást – távirányítást –, a távolságból történő ellenőrzést, kormányzást jelenti. Nem is oly régóta azonban már a számítógépekkel, robotokkal, például a kiborgokkal kapcsolatos a fogalom. Amióta vannak számítógépek, elektronikus és befolyásolható eszközök, azóta van kibernetika is: a szerkezet, a rendszer és a szabályozó mechanizmus összefüggéseinek tudománya. A mai számítógépek ideális eszközök a kibernetika művelésére – akár a hadviselésre is.

Az Economist júliusi cikke korántsem volt meglepetés, hasonló írások tömege lepte el a szaklapok oldalait; a WikiLeaks akkor már javában működött. A számítógépes adatlopásokat, beavatkozásokat szinte lehetetlen nyilvántartani. Azt pedig a hozzáértők felmérték, hogy az új technológiák forradalmasítják a hadviselést, ami előbb vagy utóbb behatol a polgári technológiába is. A digitális korszak eléri a katonai, a kormányzati és a polgári lét legintimebb szféráit.

De itt van előbb a háború, amely elvben eddig csak négy hadszíntéren folyhatott: a szárazföldön, a tengeren, a levegőben és a világűrben. Az ötödik hadszíntér lett a kibertér. Számítógépek mozgatják a világot, a nagyüzemek gépeit, a vegyi gyárakat, irányítják a műholdakat, vezérlik a pénzügyi rendszereket, a közlekedési lámpákat, a légi irányítást – de a rakétarendszereket és a hadseregeket is. Számítógépek, jelszavak és kódrendszerek nélkül az atomfegyver ellenőrizhetetlen, a repülőgépek a földön maradnak, de a tankok célzórendszere sem működik. Vége az információáramlásnak, nincs e-mail, fax, nincsenek értékelhető adatok. A sor végtelen: ha bárki belenyúl ebbe a rendszerbe, akkor a hatalma óriásira nő. Információkat lophat, de még meg is változtathat, akár bedöntheti egy ország pénzügyi rendszerét. Pénzeket téríthet el, ipari programokat módosíthat, beavatkozhat például a gyógyszergyártási folyamatokba. Megbéníthatja az elektromos hálózatot, a vízellátást – mindezt gyakorlatilag kockázat nélkül. Ha ügyes, akkor soha nem jutnak a nyomára.

Egy amerikai szakértő így határozta meg a kiberháborút: „Egy nemzetállam behatol egy másik állam számítógépeibe vagy számítógépes hálózatába, hogy károkat és rombolást okozzon”. Az amerikai védelmi miniszterhelyettes közölte, hogy a Pentagon katonai doktrínaként elismeri, a kibertér a hadviselés olyan új hadszíntere, amely a katonai akciók szempontjából éppen olyan döntő, mint a szárazföldi, a tengeri, a légi vagy az űrhadviselés.

Barack Obama amerikai elnök tavaly az Egyesült Államok „stratégiai nemzeti vagyonává” nyilvánította az ország digitális infrastruktúráját, idén májusban pedig a védelmi minisztérium létrehozta a Kiberparancsnokságot (Cybercom), hogy megvédje az amerikai fegyveres erőket a számítógépes beavatkozásoktól.

A digitális világ, az internet hálózata szinte kínálja magát a kémkedésre és a szabotázsra. Ha bárki behatol például az egyes országok elektromos hálózatába, adott esetben teljesen megbéníthatja az ország működését.

A katonai hálózatok internetes támadás esetén azt sem fogják tudni, hogy honnan és milyen célból éri őket támadás. Az irányító rendszerek „megzavarodnak”, rosszabb esetben lőnek. Az internet emellett ideális terepe lehet az ipari kémkedésnek, a gazdasági ellenféllel való leszámolásnak, megtévesztő pénzügyi tranzakcióknak. A számítógépes technológia olyan gyors ütemben fejlődik, hogy ezt a tempót a kormányzati, hatalmi szervezetek képtelenek követni. Erősödik a feltételezés, hogy a kibertér nagyon gyorsan a gazdasági, politikai és katonai hadviselés legfőbb színtere lesz. Egy amerikai internetes biztonsági cég már 2007-ben megállapította: a világon legalább 120 ország dolgozik azon, hogy az internetet fegyverként használja – behatolna a pénzügyi piacokra, a kormányok adatbázisaiba, számítógépes hálózatába. Oroszország, Észak-Korea, Kína, Izrael gyorsan fejleszti kiberhadseregét. Irán azzal dicsekszik, hogy a világ második legjobb számítógépes kalózcsapatával rendelkezik. Ebben a világban azt sem tudni, hogy ki az első.

Már az is felmerült, hogy az Egyesült Államok és Oroszország tárgyalásokat kezd a kiberháborút korlátozó szerződésről. Voltak különböző elképzelések a mikéntről, de eddig mindig kiderült: képtelen ötlet – hacsak le nem kapcsolja valaki az egész internetet vagy annak nagy részét. Egy ukrán nemzetközi jogász tervet is készített a kiberháború betiltásáról, azon az alapon, hogy az efféle hadviselés sérti más országok szuverenitását. Ez a terv emlékeztet arra az egykori szovjet elképzelésre, amely betiltotta volna a műholdas televíziós sugárzást mint beavatkozást a szocialista tábor népeinek életébe…

Az Egyesült Államokban, a NATO-nál és ki tudja még, hogy mely országok hadseregeinek keretében sorra alakulnak a kiberhadviseléssel foglalkozó részlegek. Becsülni sem lehet, hogy mennyi pénz folyik el ilyen célokra. Az viszont sokat mond, hogy számos országban látványosan csökkennek a hagyományos hadviselésre szánt összegek. A szemben álló országok a virtuális hadviselésre kezdenek berendezkedni. Minek a tankok, a lövegek, az a sok fegyver és repülőgép, ha néhány számítógépes trükk elegendő az ellenség megbénításához?