Hiúság, Páger a neved!

Minden műfajban kiválót alkotott a XX. század egyik színészóriása. Bár sohasem volt amorózóalkat sem szépfiú, mégis sokszor játszott nők által imádott férfiakat a háború előtti filmekben. Zömök, erős test, markáns arcvonások, rekedtes hang – maga volt a saját erejéből feltörekvő, öntudatos, határozott férfi. Éppen, mint az életben. Idősebb korában is majd ugyanebben a karakterben gyökereznek nagyszerű szerepformálásai. Mindent el tudott játszani, és mégis mindig ugyanaz volt. A Páger.

Film és más semmi
A hétgyermekes makói csizmadia fia sokat szenvedett gyerekkorában apja szigorúságától. Sokoldalú művészi hajlamait az apa vaskézzel próbálta elfojtani. Diák fia festőállványát összetiporta, hegedűjét éppenséggel a fején törte össze.

Páger fiatalon sokféle munkával próbálkozott, végül kikötött a színészetnél, bár eleinte azt is csupán pénzkereseti forrásnak tekintette. De a siker korán társául szegődött, s hamarosan pesti színházak tagja lett. Felfedezte a film is, 1945-ig 44 magyar filmben játszott. Ha megnézzük egy-egy régi filmjét, feltűnik, hogy mennyivel modernebb, tudatosabb, ugyanakkor visszafogottabb a játéka, mint a többieké. A harmincas évek végére a csúcsra ért, és – Jávor Pál mellett – a magyar filmgyártás legnagyobb sztárja lett. Így is élt: hatalmas villa, autók, és a szinte hozzánőtt távolságtartó, némileg gőgös modor.

Mi igaz abból a vádból, hogy nyilas volt? Nem volt az. Ő a jobboldali keresztény kurzus vezető művésze volt. Aki – mint oly sok színész – a hiúsága rabjaként a saját szobrát építgette. Ezért kétszer is felvehette a híradó, amint Szálasi Ferenccel parolázik, egyszer egy kitüntetés kapcsán, egyszer pedig a nyilas nemzetvezető gratulált neki a színházban. Azonkívül szerepet vállalt egy-két vállalhatatlan filmben. És felesége, Komár Juliska kapcsolatai révén ismeretséget tartott néhány szélsőjobboldali politikussal. Ezért hiába maradt tisztességes – mert soha nem ártott senkinek, soha nem uszított vagy gyalázkodott –, a bélyeget nehéz volt lemosnia.

Nem is próbálkozott. 1945 tavaszán elhagyta az országot feleségével és két kislányával. Utólag azt kell mondani, jól tette. Egész biztosan meghurcolták volna, minden bizonnyal eltiltás, talán még börtön is várt volna rá, ezeket pedig nem érdemelte. Argentínában telepedtek le, ismét elővette az ecsetet, és képek festéséből tartotta el a családot meg amatőr színtársulatot szervezett. De mindez kevés volt, hazavágyott. Amikor megkeresték Magyarországról, nyitott fülekre talált a hívás, bár azért voltak aggodalmai.

Alku kilenc tételben
Már 1953-ban megkezdődött a hazacsábítási akció. A belügyi levéltárak vaskos dossziéiból feltárul a manőver. A párt felismerte: ha a nagy színész visszatérne, azt úgy is fel lehet használni, hogy letette a rendszer mellé a voksát. Meg aztán ezzel is bomlasztani kívánták az erősen jobboldali argentínai magyar emigrációt.

Páger kemény tárgyaló volt. Kihasználva a helyzetet, egyre újabb és újabb követelésekkel állt elő. Kérte vissza svábhegyi villáját, balatoni és Lupa-szigeti nyaralóit, és azt is, hogy amíg nem költözhet be a másnak – Balázs Bélának, Moszkvából hazatért kommunista írónak – kiutalt villájába, hadd lakhasson a Gellért Szállóban, ezt is fizessék, majd újítsák fel a villát, pótolják a széthurcolt bútorokat… A Belügyminisztériummal kötött megállapodás kilenc tételből állt, amitől a pártvezetők vakarták ugyan a fejüket, de nem volt mit tenni. Megadták neki, amit az ismert színész kért.

Már csak azért is kénytelenek voltak betartani a szerződést, hogy legyen mire hivatkozni Jávor Pál előtt, akinek ugyancsak elkezdődött a hazacsábítgatása. Jávor egy évvel később, 1957-ben tért haza, már nagybetegen, és két év múlva meg is halt.

Halhatatlan Villa Negra
Páger előtt azonban még harmincévnyi tündöklő karrier állt. 1956 nyarán egyik lányával hazatért, a másik lány és felesége Argentínában maradt. A színész a forradalomtól óvatosan távol tartotta magát, így aztán többé nem volt vele baj. Egyre-másra kapta a szerepeket, színházban, filmben, tévében. Minden díjat kiérdemelt, filmjeit ma is játsszák a tévécsatornák. Legtüneményesebb szerepében, a Hattyúdalban pedig legendává vált. Ha azt mondjuk: a Villa Negra nem apácazárda – mindenki tudja folytatni a dalt. Így ez a sokat botló, hiúságánál gyakran megfogható ember végül művészetével jóvátette azt, amit vétett.