Nem bűnös, de fizet

A büntetőeljárásban felmentették a repülőmodell működtetőjét, miután nem sikerült bizonyítani, hogy az ő hibájából zuhant le a gép. A szakvélemények szerint a repülő azért zuhant le, mert interferencia lépett fel: vagyis azon a sávon, ahol a repülő az irányító jelet kapta, más rádiójel is érkezett, így a versenyző elvesztette az irányítást a gép felett. A szakértők azt is hozzátették, hogy ezt a jelenséget teljesen kizárni nem lehet. A büntetőeljárásban tehát a repülőmodell működtetőjét felmentették, ugyanakkor a házaspár gyermekei polgári pert indítottak ellene: fizessen kártérítést a szüleik halála miatt.

A büntetőeljárásban az ártatlanság vélelme érvényesül, tehát azt kell kétséget kizáróan bizonyítani, hogy az elkövető bűnös. A polgári perben másként alakul a bizonyítási teher, hiszen itt két egyenrangú fél vitájáról van szó, s a vélelmek nagyobb része a károsult javára szól. Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a kárt a repülőmodell okozta, a kérdés csak az volt, hogy ezért anyagi értelemben felelőssé tehető-e az irányító versenyző vagy sem. A bíróság számára nem volt kérdéses, hogy milyen felelősségi kategóriába tartozik a repülőmodell működtetése: az alperesnek a veszélyes üzem szabályai szerint kell felelnie az okozott károkért. Vagyis csak akkor mentesül a felelősség alól, ha a veszélyes üzem működési körén kívül eső elháríthatatlan ok merült fel. A szakértők azonban azt mondták, hogy az interferencia-jelenséget nem lehet kizárni, ezzel a repülőmodell működtetése közben számolni kell – tehát a baleset oka belül maradt a veszélyes üzem működési körén.

Látható, hogy a szakértői vélemény ugyanazon mondata teljesen eltérő eredményt hozott a büntető és a polgári bíróság előtt. A versenyző tehát nem bűnös, de kártérítéssel tartozik az áldozatok gyermekeinek.