Hogyan áll az Akropolisz?

A patinás régi és az idővel tönkrement elemek pótlására felhasznált új, fehér márványtömbök óriási legókockákra emlékeztetve keverednek egymással, együtt rajzolják ki a klasszikus vonalakat. A szentélyről – kilencévi munka után – ősszel már lebontották az épületet takaró állványzatot, de annak ideiglenes alapzatát csak most, februárban távolítják el, mivel ebben az időszakban kevesebb a látogató. Valahányszor turistacsoport érkezik, az idegenvezetők megkérik a betontömböket légkalapáccsal szétverő munkásokat, tartsanak szünetet, hogy a vendégek hallhassák a magyarázatot.

A 12 millió eurós (több mint 3 milliárd forint) felújítás még bő három évig tart, a költségek 80 százalékát az EU biztosítja. Sem Európa, sem a görög állam nem csökkenti az erre a célra fordítandó összeget, mivel a nyugati civilizáció egyik meghatározó emlékének megőrzéséről van szó. A szakemberek nagyon lelkesek. Constantin Karanassos vezető építész csodálatát fejezte ki a régi mesterek iránt, akik leleményes módon érték el, hogy az oszlopok tökéletesen egyenes vonalú optikai hatást érjenek el. „A régi görögöknek a fejében vagy a kezében volt az, amit mi ma számítógéppel kalkulálunk ki: még sok tanulnivalónk van tőlük” – mondta.

A jelenlegi restaurálások során igyekeznek helyrehozni az ember által az elmúlt évszázadokban okozott károkat. A szentélyt és a körülötte álló épületek némelyikét szerencsétlen módon templommá vagy mecsetté alakították át az elődök, a velenceiek ágyúval lőtték, a törökök lerombolták egyes részeit. Ennél jobban csak a XX. század elején elvégzett elhibázott restaurálások viselték meg a legendás épületegyüttest.

A munkálatokban nagy szerep jut az új technológiának. Az Akropolisz monumentális kapuépülete, a Propülaia tetején a vaseresztékeket például titánelemekkel pótolják. A környezetszennyezés okozta károk miatt az eredeti szobrokat sok helyen másolatokkal váltották fel. A kariatidák híres nőalakjai kerültek először zárt kiállítási térbe, és a híres frízek is az új Akropolisz-múzeumban láthatók, ahol nem rongálhatja anyagukat a savas eső.