Zsenik szent betegsége

Julius Caesar, Nagy Sándor, Dickens, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, Paganini, Van Gogh – mi a közös bennük a nagyságon kívül? Az epilepszia. A szent betegség, amelyben oly sok híresség, zseni, próféta és vezér szenvedett.

A történelem egyik legrégebben feljegyzett betegségéről van szó, ami régóta foglalkoztatta az emberiséget. S mert oly sok nagy ember szenvedett benne, a közvélemény mindig is hajlamos volt e betegséget a zsenialitással párosítani. Vagy éppen az isteni eredettel.

Ezért is vannak olyan vélemények, amelyek például Szent Pál látomását a damaszkuszi úton vagy Szent Johanna égi hangjait egyszerű epilepsziás rohamnak tudják be – ami azért valószínűleg leegyszerűsítése a meg nem magyarázható jelenségeknek. De e betegség és a tehetség összefüggése mégsem alaptalan. A normálistól eltérő agyi tevékenység jelentős szerepet játszik-játszhat a kreatív tevékenységben és a művészetben.

Az érintettek megítélése szerencsés esetben tartózkodó, döntő többségben azonban stigmatizáló. Pedig a mai diagnosztikai és terápiás lehetőségeknek köszönhetően a betegek 70-80 százaléka tünetmentessé tehető, tehát a társadalom aktív résztvevőivé válhatnak. Magyarországon körülbelül 60 ezren élnek epilepsziával.

Bármelyik fotóra kattitntva megnyílik a képgalériánk!