Veszélyben a perui csoda

Száz éve annak, hogy 1911 júliusában az amerikai Yale Egyetem tudósa, Hiram Bingham felfedezte a nyugati világ számára Machu Picchut, a perui inka romvárost. Előzőleg több régészeti expedíciót vezetett Peruba, életcélja volt az utolsó inka főváros, Vilcamba felkutatása. Egy indián földműves mesélte el neki, hogy van fent a magasban, az erdő mélyén egy elhagyatott város. Bingham és kísérői azt hitték, hogy a keresett fővárost találták meg – de nem. Helyette találtak egy fantasztikus helyet, amelyet aztán a következő években fel is tártak.

Machu Picchu Peru legfontosabb idegenforgalmi látnivalója. Éppen ezért túlságosan sok turista keresi fel. Naponta 2200 látogatót fogad, akik vagy helikopterjáratokkal, vagy az úgynevezett „inka úton”, négynapi gyaloglással vagy vasútvonalon közelíthetik meg a helyet. (2010 februárjában a heves esőzések miatt, amik elmosták az odavezető utakat, a repülőjáratokat leállították, az inka utat pedig lezárták, aminek a következtében mintegy 3500 turista rekedt a romvárosban. Őket légihíd segítségével menekítették ki.)

Az UNESCO, az ENSZ kulturális szervezete 1983-ban vette fel kettős – kulturális és természeti – világörökség-listájára a romvárost. Az utóbbi egy-két évben megkongatták a vészharangot a túlzott igénybevétel miatt egyre szennyeződő és mindennap tovább koptatott műemlék ügyében.

Az idén júniusban már úgy volt, hogy Machu Picchut veszélyeztetett világörökségi helyszínnek nyilvánítják. Ez végül nem történt meg, de szigorú felügyelet alá helyezték. Ez elsősorban a turisták számának drasztikus korlátozását jelenti majd.