Zegzugos egri pinceügyek

Hogyan lehetséges az, hogy egy olyan pinceágról, amit még a nagyapám vágott, hirtelen kiderül, hogy nem is a miénk? – kérdezi az olvasó. Egerben és környékén több tucat család pereskedik évek óta, mert a pincék helyzetét nem rendezi körültekintően a jog. A földhivatali nyilvántartások csak a föld feletti építményeket veszik számba, sok „fürtös” pinceágnak saját helyrajzi száma sincs.

Dobó városában mintegy 800 pincéről tudnak, az egriek lába alatt a becslések szerint 150 kilométernyi pincerendszer kígyózik. A legrégebbiek a vár alatt húzódnak, és sok pincét vágtak a török kitakarodása után meg az 1800-as években is. Később óvóhelynek is használták a föld alatti termeket, de többnyire bort tároltak bennük. Hajdan a hegyközség szabta meg, ki mekkora pincét vágathat, manapság nincs ilyen szabály. Igaz, a pincevágásra építési engedélyt kell kérni.

– Sokszor sötétben tapogatózunk, ha arra vagyunk kíváncsiak, mit rejt a föld mélye. Eger alatt a föld olyan, mint az ementáli sajt, keresztül-kasul lyuggatták. A tulajdonviszonyok kuszák, és arra sincsenek szabályok, hogy ha vásárolok egy telket, lefelé meddig enyém a föld – erősíti meg Tuza Róbert, az egri építési hatóság irodavezetője. Ha valaki pincét vágat, az építési munkálatokkal szerzi meg a birtoklás jogát, vagyis a hegy gyomrát nem kell megvenni. Ez gyakran érdekellentéthez vezet. Előfordul például, hogy valaki a szomszéd telke alá kanyarodik az új pinceággal, s a másik ezt kikéri magának. Megesik az is, hogy az új ág keresztezi a szomszédét, vagyis „elállja” a régebbi pince bővítésének útját.

– Semmi sem tiltja, hogy a pince a szomszéd telke alá nyúljon, ha hagynak elég követ fölötte, azaz legalább 6-7 méter mélyen húzódik az új ág. Így ugyanis nem veszélyezteti a másik telken álló építményt – mondja az irodavezető. Bölcsebb persze, ha békésen megegyeznek az egymás mellett lakók, s az új pince mélyebbre kerül, vagy más irányba fordul, mint a szomszédé.

– A peres ügyek másik jellegzetes fajtája, hogy a pince bejárata egy hajdani állami, például szövetkezeti vagy honvédségi területen található. Ezeket a legelőket vagy gyakorlótereket – némelyik nyilvántartását ráadásul katonai titok övezte – később cégek vagy magánszemélyek szerezték meg. Az új tulajdonosok állítják, hogy az ingatlanuk földhivatali nyilvántartásában nyoma sincs semmilyen pincének, és lezárják a bejáratot – magyarázza Tuza Róbert. A valóság pedig az, hogy a föld mélyén, fürtösen elhelyezkedő pinceágakat több tucat család használja két-három nemzedék óta. Meglehet, valamikor zsebszerződéssel vagy szóbeli alkuval jutottak hozzá. Ők a szokásjogra hivatkoznak, mondván: „A nagyapám vágta, az apám pedig bővítette, nem tehetik meg, hogy ne engedjenek be a saját pincémbe.” Ha a tulajdonos mégsem enged átjárást a területén, kezdődik a pereskedés, ami 7-8 évig vagy akár egy évtizedig is tarthat. Egyelőre még nem zárult le olyan mintaper Egerben, melynek a döntése mérvadó lenne a hasonló perpatvarokban, így a hatóságok tanácstalanok.

Sok pincehasználó – miután eladták a feje fölül a földet – arra kényszerül, hogy megvegye a terület új gazdájától azt a járatot, amit a felmenői hagytak rá. Igaz, ennek csak annyi nyoma lesz a földhivatalban, hogy a vevő a fenti földdarab résztulajdonosává válik. Aki viszont dacol, és nem megy bele az alkuba, viheti máshová a boroshordóit...